Éjfél után
Az ülés hátrahajtva, nyög a rugó,
combod súrlódik, sötétben duruzsoló.
Az ablakon párás a hajnali fény,
tested az ölemben, csípőd kemény.
Ajkad a nyakamon, harapva keres,
kezed már tudja, mit akar, mi lesz.
A farmer már nyitva, a gomb elenged,
érzem, ahogy magadba engedsz.
Lihegés, mozdulat, lüktet a tér,
az idő nem számít, csak amit kér.
Testedre markolok, húz, visszatart,
de végül elönt, vad örvény, szabad.
Csended a válasz, remeg még a láb,
félhomályban illatod bennem...