Eszter
Július volt, csodaszép nap. Eszter, a fiatal 18 éves lány korán kelt, és kinézett az ablakon. A nap izzó narancsfényben mosta a fák zöldjét, a leveleken rubinként csillámlottak az előző éjszakai eső cseppjei. Az egyik ágon egy magányos feketerigó siratta az éjt.
Juhé! kiáltotta boldogan a lány, és kipattant az ágyból. Egy szál fehér bugyi volt rajta, csábosan feszült feszes kis fenekén. Kis csöcsöcskéi alig is ugráltak, ahogyan átszaladt a szobán, hogy kivéve a szekrényből ruháit,...