Pecázgatunk
Pecázgatunk enyhe szélben,
csendben ülünk a fastégen.
Alattam kisszék és párna,
felettem napernyőm árnya.
Nincs itt senki közel,s távol,
hal sem kér a gilisztából.
Órák óta semmi kapás,
laza damil,nincs változás.
Ketten vagyunk tettre készen,
szomszéd nem szól,én sem kérdem.
Pedig látom,hogy szeretne,
elárulja tekintete.
Egyszer aztán feláll,s vizel,
feltűnik,hogy nem kicsivel.
Hatalmasra nőtt a farka,
rákacsintok mosolyogva.
Ebben bízott,felém fordul,
arcomon sós...