éjjeli érintés

Éj hajol fölénk, lassú, bársonyos csend,
tekinteted bennem parázsként remeg.
Közelebb lépsz, s a világ halkabb lesz,
lélegzetünk ritmusa egymásra felel.
Ujjaid nyomán borzongás ébred,
mint holdfény, mely végigsimít a testen.
Ajkad mosolya titkos ígéret,
s szívem minden dobbanása téged keres.
A szoba félhomálya körénk simul,
az idő egyetlen pillanatba hull.
Nem kell szó, csak ez a közelség,
melyben minden érintés költemény.
Bőröd melege éjszakát gyújt,
tekinteted újabb álmokat sző körül.
Lassan közelebb húz a vágy,
s a csend is szerelmes dallamot játszik.
A hajnal még messze vár,
mi pedig elveszünk egymás tekintetében.
Maradj még — ne múljon az éj,
hadd legyen ez a pillanat a mi titkunk.