Vágy

A szobát félhomály ölelte át,
csak gyertyafény táncolt a falon,
egymás mellett ültünk csendesen,
mégis izzott köztünk az alkalom.

Pillantásod végigsiklott rajtam,
s a levegő nehezebb lett talán,
a vágy lassan költözött közénk,
mint nyári este puha illatán.

Közelebb húzódtál hozzám,
szívem ritmusa gyorsabbra váltott,
érintésed nyomán a bőröm
minden rejtett érzésre válaszolt.

Ajkad mosolya játékos volt,
tekintetedben parázs lobogott,
s minden apró mozdulatod
újabb és újabb vágyat hordozott.

A csend beszélt helyettünk akkor,
nem kellett hozzá semmi szó,
csak két test közelségének
feszültsége, mely egyre fokozódó.

Az éjszaka lassan körénk zárult,
eltűnt a külvilág zaja rég,
s a szenvedély édes ígérete
ott vibrált közöttünk egész éjjel még.