Kalandom Fincsikével. I.

Érdekes ismerkedés volt. Másik platformon ahol verseinket közöltük csak az algoritmus mutatott be egymásnak. Így kedveltük meg egymás verseit. Majd hónapokig csak a csend volt köztünk. Majd az akkori partneremmel való kapcsolat után valami hirtelen felindulásból reagáltam az egyik posztjára. Karácsony után. Így elkezdtünk beszélgetni. Látszólag mélységekbe menően de amúgy a felszínességen túl volt valami sejtelmesség. Valami felszín bontogató kiváncsiság. Így szilveszterkor feljött a következő sablon kérdés. Te mit csinálsz? Főzök, meg filmezek. A túloldalon szintén ez volt a válasz. Így feldobtam a kockát. Gyere át az ország másik végéről. Őrültség? Komolyan gondoltam annak ellenére, hogy nem vártam komoly választ. De már aztóba is szált és elindult. Izgatott hogy eddig csak a képeken látott vonzó nő valyon lesze olyan bátor és valmerő. Persze többször is vissza kérdezett hogy tuti? Nem gondolom meg magam? Én tuti a kecóm an szilveszterezek, csak Fincsike gondolhatja meg magát. Így a beszélgetések, az idő és a távolság furcsa összefüggésével egyre nagyobb volt. Soha nem hallottam a hangját, ő se az enyémet. Se a méreteit nem láttam, ő sem az enyémet. Valahogy nem foglalkoztam a ténnyel hogy jön, azzal sem ha meghátrál. Szexről meg szó sem volt. Csak beszélgetni jön. Meg max könyvet olvasunk csendben a tüzijátékozás közben. Elfogytak a kilóméterek és az idő is T-0 lett. Az utcán kerestem s ő is engem. Egy platina szőke kis csaj, bőrszerkóban. Nálam 1 fejjel alacsonyabb.
Eleinte fura volt, de nem zavarba ejtően, csak olyan… én is elindultam volna ha megkérdezi érzés fogott el.
Felmentünk a kecóba. Elkezdtünknpezsgőzni és beszélgetni. Megmutattam a könyvgyüjteményeimet amikről korábban beszélgettünk. Az életem azon hihetetlen részeit amit amugy kamunak is hihetne az ember ha nem látja.
Telt múlt az idő, a pezsgő is fogyott. A téma is ami a felszinesség csúcsán még lekaparható volt. Pont ekkorra váltottuk az évet. Tüzijáték, durranás, fények. Beálltunknaz ablakba egymás mellé. A kezemet a derekára csúzstattam ami kilógott a ruha alól. Mint régi jóbarátok álltunk egymás mellett.
Át ültünk az ágyra miközben egymást simogattuk. Érintettük egymás bőrét. Közben biuonygattuk hogy ez teljesen természetes hogy két felnőtt így viselkedik és minden mindenki akaratának megfelelöen történik. Eközben a tekintetünk egybe olvadt és az elhangzó szavak csak morajlásként hatottak. Mint a vákum úgy beszippantottuk egymást a pillantásban. Egyre közelebb és közelebb, míg a simogatás egybe simulássá nem olvadt és a szó csendes nyelvcsatává nem alakult.
A kezeim egyre feljebb kúsztak a bőrén. A derekáról fel a hátára, majd le a hasához és onna fel a mellére. Attyaéég életem első szilikon ciciei…. Kis kerek formás labdácskák. Látni akartam nem csak érezni. Folytattam a vetkőztetést, közben a lelkünk egybefort a nyelvünknél. A ruha egyre jobban szorított. A levegő izzott…