Lüktetés

A félhomályban megremeg a csend,
Csak két szív lüktet ritmusra bent.
Egy forró érintés a bőröd selymén,
Úgy csillogsz rajtam, mint esti fény.
​Lassan bomlik le minden gátlás,
Vadon és édes ez a megadás.
Az ajkak ízén ott a néma vallomás,
Testünk egymásba érő, mély varázs.
​Suttogva hívsz, s én válaszolok neked,
A vágy az úr most mindenek felett.
Ölelésünkben elveszik a külvilág,
Kinyílik bennünk egy titkos virág.
​Lélegzetünk most egy ütemre jár,
Nincs több kérdés, és nincs határ.
Csak ez a perc, mi végtelenbe ér,
Míg hajnalig kísér a lüktető vér.