Egy felejthetetlen este

Váratlan éjszaka
Az est már régen beköszöntött, amikor Eszter belépett a belváros egyik elegáns bárjába. A halvány fények arany fénnyel öntötték el a teret, a háttérben halk jazz szólt. Leült a pultnál, rendelt egy gin tonicot, és a telefonját bámulta. Réka, a barátnője már húsz perce késett.
Nem sokkal később beléptem a bárba Dáviddal, a legjobb haverommal. Odamentünk a pulthoz, rendeltem egy whiskyt, majd néhány székkel arrébb telepedtünk le. Észrevettem a gyönyörű nőt, aki egyedül ült – hosszú, sötét haja, karcsú alakja azonnal felkeltette a figyelmemet.
Tíz perccel később Eszter még mindig egyedül volt. A telefonját bámulta, kissé csalódottnak tűnt. Úgy döntöttem, odalépek hozzá.
– Elnézést – mondtam barátságos mosollyal. – Nem akarlak zavarni, de észrevettem, hogy egyedül vagy. Megkínálhatlak egy itallal?
Eszter felpillantott, és visszamosolygott.
– Köszönöm, szívesen.
Intettem a pultosnak, és rendeltem még egy gin tonicot. Pár percig udvariasan csevegettünk – semmi tolakodó, semmi kényelmetlen. Dávid is odajött, bemutatkoztunk, és Eszter elmesélte, hogy a barátnője hagyta cserben.
Amikor készülődni kezdtünk távozni, elővettam egy névjegykártyát, és Eszter kezébe nyomtam.
– Ha esetleg szeretnél még beszélgetni...
Eszter az ujjai között forgatta a kártyát, majd hirtelen felállt.
– Tulajdonképpen... haza tudnátok vinni? A barátnőm úgyis lemondta az estét.
Dávid rám nézett, vigyorogva bólintott. Intettünk egy taxit.
A lakáson
A taxi alig állt meg a lakásom előtt, máris bent voltunk. Eszter körülnézett a nappaliban, majd ránk mosolygott – egy olyan mosoly, ami mindent elárult.
– Szóval... ketten vagytok – mondta lassan, és leült a kanapéra. – Ez érdekes lehet.
Leültem mellé, Dávid pedig egy széken foglalt helyet velünk szemben. Eszter felém fordult, és megcsókolt. A csók mély, szenvedélyes volt. A kezem a combján pihent, majd feljebb csúszott.
– Ne félj – suttogta Eszter. – Dávid is maradhat.
Dávid felállt, és közelebb jött. Eszter most felé fordult, és őt is megcsókolta. Én közben hátulról öleltem át, a nyakát csókolgattam, miközben a kezem a melleit simogatta a ruha alatt.
Eszter ruhája hamar a földön hevert. Fehérneműben ült közöttünk, lélegzete egyre gyorsabb lett. Levetkőztünk mi is, és Eszter szemei végigpásztáztak rajtunk.
– Gyönyörűek vagytok – suttogta.
Letérdepeltem elé, és lassan levettem a bugyiját. Dávid pedig lecsatolta a melltartóját. Eszter meztelenül ült előttününk, lábait széttárva.
Nyelvemmel végignyaltam a combját, majd feljebb. Amikor megérintettem, felnyögött. Dávid a melleit csókolgatta, a bimbóit a szájába vette. Eszter a fejünket fogta, élvezte minden pillanatát.
Lassan, élvezettel dolgoztam. A nyelvem köröket írt, majd mélyebbre merészkedett. Eszter teste remegett, combjai az arcom körül szorultak.
– Ó, istenem... ne állj meg! – nyögte.
Dávid közben továbbra is a melleit simogatta, ujjaival játszott a bimbóival. Amikor Eszter az első orgazmusát élte át, teste rángatózott, és hangosan felkiáltott.
Amint magához tért, felállt, és engem maga mellé húzott a kanapéra. Ráült, és lassan, mélyen magába engedte. Mindketten felnyögtünk az érzéstől.
Eszter kezdett mozogni – először lassan, aztán egyre gyorsabban. Dávid odalépett hozzá, és Eszter egyből a szájába vette. A szeme becsukódott, ahogy mindkettőnket élvezett.
– Ez... hihetetlen – lehelte.
A csípőjét fogva irányítottam a mozdulatait, egyre mélyebbre jutva benne. Eszter közben Dávidot kézzel és szájjal is kényeztette.
Pár perc múlva megállt.
– Akarok még többet – suttogta. – Egyszerre akarom mindkettőtöket.
Dávid és én pillantást váltottunk, majd bólintottunk.
Lefeküdtem a hátamra, Eszter ráült, majd előredőlt. Dávid mögé állt, és óvatosan kezdte.
– Lassan – kérte Eszter. – De ne állj meg.
Ahogy Dávid is behatolt, Eszter hangosan felnyögött. Teste először megfeszült, majd ellazult, ahogy hozzászokott az érzéshez.
– Kezdjétek el – suttogta.
Lassan, szinkronban kezdtünk mozogni. Eszter közöttünk volt, teljesen kitöltve, és a teste minden mozdulatra reagált.
– Igen! Így! Jobban! – kiáltozta.
Gyorsítottunk. Eszter körmei a mellkasomba vájtak, ahogy egyre közelebb került az újabb csúcshoz. Teste izzadt, remegett.
Amikor elélvezett, hangosan felkiáltott, és teste görcsösen összeszorult körülöttünk. Mi is közel voltunk.
Kihúztam, és Eszter azonnal a szájába vette. Dávid is előrejött, és Eszter felváltva nyalt minket, míg mindketten el nem élveztünk.
Eszter mindent lenyelett, majd visszadőlt a kanapéra, kimerülten, de boldogan.
Zsófi megérkezik
Épp csak magunkhoz tértünk, amikor Eszter telefonja csengett. Zsófi volt.
– Hol vagy? Aggódom érted! – hallatszott a másik végéről.
Eszter elmosolyodott.
– Nálam minden rendben. Új... barátokat szereztem. Ha akarod, gyere át.
Megadta a címet.
Húsz perccel később csengettek. Eszter – csak egy ingemet viselve – kinyitotta az ajtót. Zsófi belépett, és megállt. Bennünket látva, meztelenül a nappaliban, elsápadt.
– Eszter, mi a...
– Gyere be, Zsófi – mondta Eszter mosolyogva. – Hidd el, élvezni fogod.
Zsófi vonakodott, de láttam, ahogy a szeme végigpásztázott rajtunk. Szőke, magas, atletikus testű lány volt – másképp szép, mint Eszter.
– Nem tudom... – hebegte.
Eszter odalépett hozzá, és megcsókolta. Először Zsófi mereven állt, de aztán viszonozta. Én és Dávid csendesen néztük.
– Maradj – suttogta Eszter. – Ez fantasztikus lesz.
Zsófi végül bólintott. Eszter lassan kezdte levetkőztetni. A blúza, a farmer, majd a fehérnemű is a földre hullott.
Zsófi teste lenyűgöző volt – hosszú lábak, kisebb, kerek mellek, lapos has.
Eszter letérdepelt elé, és Zsófi lábai közé került. Amikor megérintette nyelvével, Zsófi felnyögött.
– Ó, Eszter...
Dávid és én közelebb léptünk. Zsófi ránk nézett, először bizonytalanul, majd bólintott.
Én a melleit kezdtem csókolgatni, Dávid pedig mellém térdelt Eszter mellé. Együtt kényeztették Zsófit, aki egyre hangosabban nyögött.
Amikor elélvezett, combjai remegtek, és alig állt a lábán. Eszter felállt, és az ágyra vezette.
A végső aktus
Az ágyon mind a négyen összebonyolódtunk. Eszter és Zsófi egymást kényeztették, mi pedig felváltva foglalkoztunk velük.
Zsófi először engem engedett magába. Szoros, meleg volt, és ahogy behatoltam, felnyögött. Eszter mellette feküdt, csókolgatta, simogatta.
Dávid Eszterrel foglalkozott. Mind a négyen egy hullámhosszon voltunk – mozgásaink szinkronban, az érzések túlcsordultak.
– Cseréljünk – javaslta Eszter egy idő után.
Átváltottunk. Most Zsófi Dávidon lovagolt, én pedig Esztert fektettem hanyatt.
– Akarom újra – suttogta Eszter. – Mindkettőtöket. Zsófival együtt.
Dávid és én megint egy csapatot alkottunk. Eszter négykézlábra állt, én alulról, Dávid hátulról. Zsófi mellette feküdt, simogatta, csókolgatta.
Eszter újra elélvezett közöttünk, hangosan, szabadon. Zsófi ezt látva maga is közelebb jött.
– Én is akarom – suttogta.
Mi pedig teljesítettük a kívánságát.
A hajnal már világított, amikor végre lenyugodtunk. Mind a négyen az ágyon feküdtünk, kimerülten, de boldogan.
– Ez volt a legjobb éjszaka az életemben – suttogta Eszter.
Zsófi csak bólintott, mosolyogva.
– Megismételhetjük valamikor – mondtam vigyorogva.
– Számíthattok rá – felelte Eszter, és újra megcsókolt.