A TAVASZI EST

Anna és Márk már évek óta ismerték egymást, de valahogy mindig félúton maradtak: a barátság és a vágy között. Most azonban egy tavaszi esten, amikor a város fényei lassan felgyulladtak, mindketten érezték, hogy valami változni fog.
Sétáltak a folyóparton, az esti szél lágyan simította arcukat. Márk egy pillanatra megállt, és Anna szemébe nézett. Olyan mélyen és őszintén, hogy Anna szinte megdermedt.
– Tudod, régen is… mindig érzetem valamit – mondta Márk halkan. – De nem mertem… nem mertem kimondani.
Anna szíve hevesen dobogott. Érezte, ahogy minden eddigi bizonytalanság, minden kimondatlan szó egyszerre éled fel a levegőben.
– Én is – suttogta, majd halkan hozzáérintette a kezét Márkéhoz.
Ahogy az ujjaik összefonódtak, a világ mintha lelassult volna. A folyó tükrében a hold fénye táncolt, és minden árnyék, minden fény, mintha csak rájuk várt volna. Márk lassan közelebb lépett. Anna levegője megállt. Nem voltak szavak, csak a lassú, csendes érintés, ami mindent elmondott.
A férfi keze óvatosan a nő hátára siklott, miközben arcát a hajába hajtotta. Anna finoman felemelte az állát, hogy a tekintetük találkozzon. Csókjuk nem volt sietős; lassan, gyengéden érintkezett egymással, minden mozdulatban benne volt a vágy és az odaadás.
A szívük dobogása összhangba került. A levegő sűrű lett körülöttük a feszültségtől, a gyengéd érintésekből és a közelgő csókból, amely lassan, de biztosan betöltötte az estét.
– Mindig ezt akartam – suttogta Anna.
– Én is – felelte Márk. – És most már nem engedem el.
Egyre közelebb simulva álltak, és az éjszaka minden hangja, minden fényárnyéka a köztük lévő vonzalmat erősítette. A csókuk egyre mélyebb lett, a levegőben vibrált az érzés, amit már régóta elnyomtak. Az érintésük egyszerre volt gyengéd és szenvedélyes, a vágy és a szeretet finom elegye.
Az est végére Anna és Márk egymás karjaiban ültek a folyóparton, csendben, de a szemükben minden benne volt: az éveken át tartó várakozás, a szenvedély, és a most már nem visszatartható szeretet.
És abban a pillanatban mindketten tudták, hogy ez az éjszaka nem csak egy tavaszi séta volt. Ez az éjszaka egy új kezdet, egy történet kezdete, amelyben a szerelem lassan, de biztosan mindent betöltött.