Éjszakai Érintések – II. rész

A szoba csendje lassan új ritmust vett fel: mély, egyenetlen lélegzetek, a leheletnyi mozdulatok susogása, és az ágy finom nyikordulásai töltötték be a teret, ahogy a nő és a férfi egyre mélyebben merült el egymásban. A sötétben már nem volt éles határ a testek között – csak a vágy, amely egyre türelmetlenebbül feszítette szét a visszafogottság határait.

A nő hátradőlt, tenyere az ágytámlára simult, a mellkasa lassan, mély ritmusban emelkedett és süllyedt. A férfi előtte térdelt, érzéki figyelemmel végigsimította ujjbegyével a nő combjának belső oldalát. Az érintés olyan lassú volt, hogy már szinte kínzó – pontosan úgy, ahogy a nő szerette. Minden mozdulatában volt valami kiismerhetetlenül finom kontroll, és ez a lassúság csak még inkább felfokozta a nőben bujkáló éhséget.

A férfi közelebb hajolt, és a csókja alig érintette a bőrét, mégis olyan volt, mintha perzselte volna. Először csak egy apró csók a combja felső részén. Aztán még egy. És még egy – egyre közelebb, egyre mélyebben, egyre határozottabban.

A nő ajkai közül halkan kiszökött egy sóhaj, amelyben benne volt a várakozás, a feszültség és a teljes átadás ígérete. Ujjaival a férfi hajába túrt, mintha ezzel vezetné, mégis hagyta, hogy ő diktálja a tempót. A férfi felnézett rá, tekintetében egyszerre volt tisztelet és éhség. A nő sötét pillantása pedig olyan volt, mintha hallgatólagos parancsot adott volna:

„Folytasd.”

A férfi ajkai egyre lejjebb siklottak, a csókjai egyre lágyabbak, mégis egyre tüzesebbek lettek. A nő teste megfeszült, combjai remegve nyíltak szét, hogy teljesen átadja magát. A férfi lassan, komótosan kezdte el kényeztetni, mintha minden másodperccel még izzóbbra akarná csavarni benne a vágyat. A nyelve lassú, körkörös mozdulatokkal dolgozott, néha megszakítva apró, játékos csókokkal, amitől a nő minden alkalommal mélyebbet sóhajtott.

A nő hátravetette a fejét, és egy pillanatra mintha minden elsuttogott gondolat elpárolgott volna belőle, csak a lüktető érzés maradt. A férfi kezei közben a csípőjére simultak, finoman tartották, mintha egyensúlyt adtak volna neki a kielégülés és a várakoztatás gyönyörű határmezsgyéjén.

A nő teste lassan hullámzott a férfi nyelve alatt, a mozdulatok egyre gyorsabbak, egyre élőbbek lettek. Minden apró érintés a gerincén futott végig, izzó ívet rajzolva a lapockájától a köldökéig. A szája kissé nyitva maradt, ajkai között el-elcsúszott egy-egy halk, elnyújtott hang, amit már nem tudott visszatartani.

A férfi nem sietett. Pontosan tudta, hogy ez a lassú, következetesen építkező gyönyör az, amitől a nő végül elveszíti a kontrollt. Érezte a nő combjának remegését, a hirtelen megfeszülő izmokat. A nő ujjai erősebben markoltak a hajába, jelezve, hogy már közeledik ahhoz a ponthoz, ahol a vágy átbillen valami elementárisabbba.

A férfi ekkor erősebben szorította a csípőjét, és a nyelve mélyebb, határozottabb mozdulatokra váltott. A nő teste hirtelen megfeszült, a levegő elakadt a torkában, majd egy remegés futott végig rajta – mély, lassan kibontakozó hullám, amely minden idegrostját átjárta. A férfi tovább folytatta, amíg a remegés több apró lökésben vissza nem tért, újra és újra végigfutva a nő testén.

Amikor a nő végül hátradőlt, zihálva, még remegve a gyönyörtől, a férfi lassan felnézett rá. A nő tekintete mély volt, ködös és izzó, mintha még nem tért volna vissza teljesen ebből az édes transzból.

A férfi felkúszott hozzá, keze a nő arcára simult. A nő ujjai a tarkójára csúsztak, majd halkan, rekedten suttogta:

– Most én jövök.

A hangja ígéret volt. És fenyegetés is — a gyönyör legszebb fajtájából.