Éjszakai Érintések

Az éjszaka lassan ereszkedett a városra, mint egy puha, fekete takaró, amely elnyeli a zajokat és felerősíti az apró rezdüléseket. A szobában félhomály honolt, csak a kint pislákoló utcai lámpa sejtelmes, narancsos fénycsíkjai törtek át a függöny résein. A levegőben ott lebegett valami, amit nem lehetett pontosan megfogalmazni – egyfajta nyers, feszülő vágy, mintha a falak is felvették volna a két test lüktetését.

A nő az ágy szélén ült, szaténköntöse finoman simult a bőrére. Amikor felállt, a selyem anyag halk suhanással követte a mozdulatát, mintha önálló életre kelt volna. Minden lépése lassú volt, tudatos, érzéki. Tudta, hogy a férfi figyeli, és élvezte ezt a hatalmat.

A férfi a szoba másik oldaláról nézte őt, és ahogy közelebb ért, érezte a nő testének melegét, az illatát, amely egyszerre volt édes és veszélyesen izgató. A nő megállt előtte, olyan közel, hogy ha egyikük is mélyebben lélegzett volna, a mellkasuk összeér. Nem értek egymáshoz – mégis minden porcikájukkal érezték a másikat.

A nő két ujjal lassan megfogta a köntöse övét. Egyetlen finom mozdulat, és a csomó kibomlott. A selyem hangtalanul nyílt szét, mintha eddig csak erre várt volna. A köntös alól előbukkant a nő meztelen teste, lágy vonalak, feszes bőr, és az a magabiztosság, ami minden mozdulatát különösen izzóvá tette.

A férfi szeme végigfutott rajta, és a nő érezte, ahogy a tekintet felér egy érintéssel. Ajkai sarka megrezzent egy félmosolyra.

– Szeretném, ha most csak rám figyelnél – súgta mély, kissé rekedt hangon.

A férfi közelebb lépett, ujjai óvatosan a nő derekára simultak. Az érintés elsőre gyengéd volt, de a benne rejlő erő nem maradt rejtve. A nő hátravetette a fejét, amikor a férfi ajkai a nyakához értek. Először csak finom csókokat adott, majd egyre mélyebben, követelőzőbben dolgozott végig a nyak ívén, a clavicula mentén. A nőből halk sóhaj szakadt fel, amit ő maga sem tudott visszatartani.

Ujjai beletúrtak a férfi hajába, finoman húzta magához, mintha ezzel diktálná az ütemet – mégis hagyta, hogy a férfi kezdeményezzen. A csók, amely végül köztük született, lassan indult, de ahogy ajkaik egymásba olvadtak, a vágy szinte felrobbant bennük. A nyelvük találkozása olyan volt, mint egy hirtelen fellobbanó szikra: erős, biztos, ellenállhatatlan.

A férfi kezei közben felfedező útra indultak a nő testén. Végigsiklottak a hátán, a derekán, majd lejjebb – a mozdulatok egyre bátrabbak, egyre követelőzőbbek lettek. A nő teste ívbe feszült, mintha a férfi érintése alatt olvadt volna meg minden tartózkodás és fékezés.

A férfi lassan az ágy felé vezette, de nem erővel – csak a tenyerében rejlő csendes parancs elég volt. A nő engedelmesen hátrált, közben végig a férfi szemébe nézett, tekintetében egyszerre játék és tűz.

Amikor leültek az ágy szélére, a nő az ölébe húzta a férfit egy lassú, érzéki mozdulattal. Combjai közé zárta, ajkai a füléhez értek.

– Nem sietünk sehová… – lehelte forrón. – Érezni akarlak. Mindenhol.

A férfi szinte morgott a vágytól, ahogy a nő kezei végigsimítottak a mellkasán, majd lejjebb, egyre lejjebb, míg az érintése már nem hagyott kérdéseket.

A következő percek elvesztek a csókok, sóhajok és forró érintések hálójában. A testük egymásnak feszült, a mozdulatok hol lassúak, érzékiek, hol tüzesek és követelőzők voltak. Minden érintésükben ott izzott az a fajta őszinte, nyers vágy, amit nem kell kimondani, mert a testük úgyis elárul mindent.

Az éjszaka pedig csendben figyelt, ahogy két ember újra és újra elmerült egymásban – mintha semmi más nem létezne körülöttük