Beverly a Cellium térségben

3. rész – Összhang



Vorun mély, lassú mozdulatokkal mozgott Beverly testében, mintha hangszeren játszana, amit csak ők hallanak. A másik pénisze még keményen lüktetett a hasánál, forrón, feszülten, mintha türelmetlenül várná, hogy részt vehessen. Beverly lélegzete zihálássá vált, minden lökésnél egyre inkább elmerült abban az érzésben, hogy itt nem csak testileg van jelen – ez valami sokkal mélyebb volt.

A többi idegen sem maradt tétlen. Egy újabb lény lépett közelebb – kecsesebb testalkatú volt, bőre mélykék, szemei csillagszerűen ragyogtak. Beverly később tudta meg a nevét: Aen'Thara. Ő nem csatlakozott az aktushoz rögtön – csak mellé térdelt, és a tenyerével Beverly arcához nyúlt. Bőre hűvös volt, érintése mégis melegséget árasztott. Aztán lassan, óvatosan csókolni kezdte Beverly száját.

Az ajkai puhák voltak, és miközben csókolta, Beverly érezte: ez más volt. Ez nem csak testi vágy – Aen’Thara nem akart birtokolni, nem akart csak élvezkedni… ő érteni akarta Beverlyt. A csók hosszúra nyúlt, miközben Vorun folytatta lassú mozdulatait, időnként mélyebben, majd megint visszahúzódva – Beverly teste hullámzott az élvezettől, mégis minden idegszála Aen’Thara gyengédségéhez tapadt.

Egy másik lény, egy masszív, vöröses bőrű idegen – Kael'Tor – eközben mögé térdelt. Ő volt a legnagyobb közülük, és bár Beverly egy pillanatra megrezzent a mérete láttán, Kael'Tor csak finoman simította végig a derekát, majd lehajolt, és nyelvével lassan végignyalt a hátán, a nyaktól egészen a fenékig.

Beverly teste megfeszült, majd lassan ellazult, mikor érezte, hogy Kael'Tor is csak azt akarja, ami neki jó. Egy újabb behatolás közeledett – ezúttal felül, Vorun második, nedvesen lüktető fallosza már a bejáratnál volt, de a mozdulat ismét lassú, óvatos volt. A két fallosz együtt – egyik mélyen bent, a másik most finoman csúszott be, fokozatosan töltve ki Beverly testét.

Beverly nyögése elhalkult, ajkai megremegtek Aen’Thara csókjától. Az élvezet már nem csak testi volt – minden összeért. A bolygó, a lila fény, az idegen testek és az új érzelem: egy szelíd, ősi szeretet kezdett kibontakozni.

A testek mozogtak, a lüktetés összefonódott, és Beverly úgy érezte, soha nem volt még ilyen teljes. A világ megszűnt körülötte – csak ő létezett, és ők, akik úgy nyúltak hozzá, mintha ismernék legmélyebb vágyait, mintha soha nem is lett volna más otthona, csak ez az idegen világ, ezek az idegen karok.