Beverly a Cellium térségben

2. rész A behatolás


A terem hőmérséklete emelkedett. Beverly bőre enyhén izzadt, a combjai között már érezte saját vágyának meleg, titkos nedvét. A lények körülötte nem siettek, tudták, hogy a legnagyobb gyönyör a várakozásban és a fokozatos odaadásban rejlik.

Az egyik idegen, akit Beverly elméjében csak Lirax-nak kezdett hívni, letérdelt előtte. Mély, morgásszerű hangot adott ki, majd óvatosan, szinte áhítattal nyúlt Beverly combjai közé, két hatalmas, meleg tenyere közé fogva őt. Ujjai puhábbak voltak, mint amire mérete alapján számítani lehetett. Beverly megremegett, ahogy az első érintés végigsimított rajta, miközben a másik lény, a két pénisszel rendelkező Vorun, a háta mögé lépett.

Lirax lassan lecsúsztatta Beverly testéről a szaténruhát, felfedve a csipkés, testhez simuló fehérneműt. Amint meglátták, egyikük halk, hörgésszerű sóhajt hallatott – tetszett nekik a látvány, tetszett Beverly nőiessége, amit ő büszkén, teljes valójában mutatott meg nekik.

Vorun közben végigsimított Beverly oldalán, majd a feneke alá nyúlva óvatosan, mégis határozottan magához húzta. A két kemény, lüktető fallosz már hozzáért Beverly hátához, különös, nedves és bizsergető érzést keltve. Beverly szemei lehunyódtak, teste önként hajlott meg az idegenek irányítása alatt, miközben lassan, fokozatosan kezdett megnyílni előttük, testileg és lelkileg is.

Lirax ajkai – vagy valami ahhoz hasonló érzékeny szerv, elérték Beverly combjait. A nyelve hosszú és meleg volt, és amikor először hozzáért Beverly remegő testének legérzékenyebb pontjához, Beverly felnyögött. Hangja visszhangzott a terem, már sokat látott pulzáló falai között, mintha a bolygó is hallgatná őket.

Több idegen is köré gyűlt. Egyikük csupán a haját simogatta, másik végigfuttatta karmai hegyét a mellkasa mentén, játékosan cirógatva, míg Vorun farka lassan a fenekéhez simult. Beverly érezte, hogy először csak az egyik kerül majd belé, a másik még várni fog, ők nem kapkodtak, ez egy szertartás volt, és ő lett a középpontja.

Az első behatolás nem volt hirtelen. Lirax, miközben nyelvével dolgozott tovább, segített irányítani Beverly testét, hogy minden tökéletes legyen. És amikor Vorun elkezdett lassan belé hatolni, Beverly nyögése fájdalmas de édes volt, mély és őszinte – ez volt az, amire vágyott, amit mindig is keresett.

Beverly teste remegett, minden idegszála egyszerre feszült és oldódott. A világ megszűnt létezni, csak az érzések maradtak. Az idegenek egymással is összhangban mozogtak, mintha érzékelték volna, mikor kell fokozni vagy épp lassítani a behatolás sebességét és annak mélységét. Beverly már nem csak élvezte a pillanatot, átadta magát nekik, és ezzel valami mélyebb dolog is elindult.
A kapcsolat, az ősi összhang, amit szavak nélkül is érezni lehetett.