Beverly a Cellium térségben

1 rész - Érkezés

A Z0076-os gyarmatbolygó kékes, szürkés horizontja végtelennek tűnt, ahogy a hajó automatikusan landolt a Cellium térség egyik elhagyatott, szinte érintetlen régiójában. Beverly a kabinja ablakán keresztül figyelte a tájat, miközben vörös rúzst húzott telt ajkaira, és egy finom, testre simuló ezüst szaténruhába igazította magát. A ruha anyaga úgy simult bőrére, mintha a bolygó légköre maga akarta volna megérinteni.

Ez volt az ő ideje. Egy új világ, ahol végre szabadon élhette meg nőies oldalát anélkül, hogy ítélkezés vagy korlátok álltak volna az útjába.

Ahogy kilépett a hajóból, a levegő sűrű és párás volt. A talaj alatt furcsa rezgés futott végig – mintha valami élne a föld alatt. De Beverlyt nem ijesztette meg – kíváncsisága sokkal erősebb volt.

Pár órás séta után egy különös, félgömb alakú építményhez ért – bioorganikus szerkezet volt, mintha maga a bolygó növesztette volna. A bejárat nyílt, és lágy, lila fény árasztotta el a belső teret.

Bent hatalmas árnyak mozogtak... lények. Több mint két és fél méter magasak, bőrük enyhén csillogott, mintha nedves lenne, testük izmos, erektől lüktető. Egyikük lassan előrelépett – szemei mély lilán izzottak, tekintete Beverly testére tapadt. Amikor a tekintetük találkozott, Beverly érezte: ezek a lények tudják, mire vágyik.

A terem egyik sarkából egy másik lény lépett elő – szintén hatalmas, és most Beverly először pillantotta meg azt, amit csak pletykákból ismert. Vastag, hosszú péniszt, enyhén lüktetve, már félig mereven.

A levegő forrósodott.

A lények lassan körbevették Beverlyt. Nem volt semmi durvaság bennük – csak ösztönös érzékiség. Egyikük finoman végighúzta hatalmas ujjait Beverly vállán, míg egy másik mögé lépett, és haját finoman félresimította, hogy csókolni tudja nyakát. Beverly beleremegett az érintésbe, minden idegszála figyelt, miközben teste lassan átadta magát a pillanatnak.

A lények nem beszéltek – de mind tudták, mi következik...
folyt.köv.