A láncok ajándéka

A lakásba belépve azonnal megcsapta a levegőben úszó parfüm és a vörösbor illata. Az üvegfalakon át a város esti fényei szikráztak, de belül minden puha félhomályban úszott. A kanapé mögött állt az asszony, hosszú, testhez simuló fekete szoknyában, hófehér szaténblúzban. Haja tökéletesen hátrafésülve, mozdulatai lassúak, kimértek voltak. Egy pillantással is képes volt uralni a teret.

A fiatal lány, akit meghívott, tétován állt az ajtóban. Kíváncsi volt, izgatott, de a mellkasában hevesen vert a szíve. Egyetemista volt, alig múlt huszonegy. Nem tudta pontosan, mit várhat ettől a találkozótól – csak azt, hogy a nő ígért neki valamit, amit soha senki más: az élmény határát, ahol a félelem és a vágy összemosódik.

– Tedd le a táskád – szólalt meg az asszony. A hangja nem engedett vitát. A lány engedelmesen letette, majd összefonta a karját, mintha védené magát.

– Itt nincsenek falak közöttünk – lépett közelebb a nő. – Csak szabályok. Az enyémek.

Egyetlen mozdulattal nyúlt a lány hajához, és az ujjai közé csavarta. A fiatal test megfeszült, de nem ellenkezett. A nő közelebb húzta, ajkával súrolta a fülét.

– Ha maradsz, az enyém vagy – lehelte. – És nincs kegyelem.

A lány aprót bólintott. A gyomra összerándult az izgalomtól.

A következő pillanatban már a hálószobában voltak. A szoba tágas volt, de nem túl otthonos – fekete bőrkanapé, vastag láncok a falon, egy magas ágy, amelynek négy sarkán fémkarikák lógtak. A lány szeme elkerekedett, mikor meglátta.

Az asszony elővett egy selyemszalagot.

– Vetkőzz le. Lassan. – A hangja rideg volt, parancsoló.

A lány remegő kézzel gombolta ki a blúzát, majd csúsztatta le magáról a farmert. A melltartó alatt a mellbimbói már keményen ágaskodtak, alsója enyhén nedvesen tapadt a bőréhez.

A nő közelebb lépett, végigsimított a combján, majd erősen megmarkolta. – Térdre!

A lány engedelmesen letérdelt. Az asszony lassan körbejárta, mint vadász a zsákmányát. Végül a szalagot a csuklóira kötötte, majd a láncokhoz rögzítette. A lány most már a falhoz volt kötve, karjai a feje fölött.

– Nézz rám! – sziszegte. – Add át magad.

A nő ajkai keményen tapadtak a szájára, nyelve erőszakosan hatolt be. A lány zihálva nyögött, miközben teste megfeszült a láncok között. Az asszony egyik kezével a nyakát fogta, épp annyira szorítva, hogy a lány levegőért kapjon. Másik keze lecsúszott a melleihez, majd az alsója alá.

– Nedves vagy… pedig még el sem kezdtem – nevetett ridegen.

A lány megrándult, mikor az asszony ujjai hirtelen mélyen belé hatoltak. Egy nyögés szakadt ki belőle, de a nő hirtelen megállt, és kihúzta az ujjait.

– Nem ilyen könnyen. Megtanulod, hogy az élvezet nem a tiéd, csak az enyém ajándéka – mondta, majd lassan végignyalt az ujjain.

A következő percekben váltakozott a kényeztetés és a megvonás. A nő keményen csavarta a lány mellbimbóit, majd hirtelen végigsimított rajta, csak hogy újra fájdalmat okozzon. A lány teste reszketett, izzadságcseppek gördültek le a hátán. Minden idegszála feszülten várta, mikor engedi végre eljutni a csúcsra.

Az asszony közelebb hajolt, a szeme hidegen csillogott. – Kérd. Kérd, hogy engedjem el.

– Kérem… – suttogta a lány, hangja remegett. – Hadd… hadd élvezzek el.

A nő száján lassú, gonosz mosoly futott át. – Még nem.

Újabb hosszú percek teltek kínzó orgazmuskontrollban. A lány teste görcsösen rángott, combjai remegtek, hangja könyörgésbe váltott. Végül, amikor már a könnyei is potyogtak, az asszony hirtelen két ujját mélyen belé csúsztatta, a másikkal pedig a csiklóját dörzsölte.

– Most! – parancsolta.

A lány felsikoltott, teste ívbe feszült, a láncok megcsörrentek, miközben elöntötte az orgazmus.

Az asszony lassan kihúzta az ujjait, végigsimította a lány arcán, majd ajkához emelte.

– Jó kislány – suttogta. – Most már tudod, hogy nem te irányítasz. És ez csak a kezdet.