Rezgő titok a kávézó teraszán

A kávézó teraszán ültek, délután volt, a város zaja körülölelte őket. Ő – a férfi – kényelmesen hátradőlt a székben, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, ám a szeme villanásában ott bujkált valami, amit csak a nő ismert: az ígéret, hogy ez az este nem lesz hétköznapi.

A nő feszült, mégis izgatottan ült vele szemben. Nem a szűk szoknyája szorította ennyire, hanem az a tudat, hogy alig húsz perce kapott tőle egy üzenetet: „Bugyi nélkül gyere. Ma próbára teszlek.” Nem kérdés, engedelmeskedett. Azóta minden mozdulata, minden keresztbe tett láb, minden szellő, amely a szoknya szegélyét fel-le mozgatta, perzselően emlékeztette rá, hogy mennyire ki van szolgáltatva.

– Nézz rám – mondta a férfi halkan, de olyan hangsúllyal, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A nő felemelte a tekintetét, és próbálta megőrizni a nyugalmát, miközben a körülöttük ülők mit sem sejtettek.

A férfi lassan elővett egy kis, vékony távirányítót a zakója belső zsebéből. Egy játék, amit a nő már jól ismert. A vibrátor ott lapult benne, mélyen, pontosan ott, ahol a legérzékenyebb volt. Egy gombnyomás, és a teste megfeszült, ahogy a rezgés életre kelt benne.

A nő ajkába harapott, de nem szólalt meg. Nem mert. A szabály világos volt: nem hívhatja fel magára a figyelmet. Ez volt az ő büntetése, a próbája és a játéka.

A férfi közben nyugodtan kortyolt a kávéjából, mintha csak egy átlagos beszélgetést folytatnának. – Kérdezd meg, hogy ízlik – suttogta.

– Ízlik? – nyögte ki a nő kissé elcsukló hangon.

– Kiváló – válaszolta a férfi, majd feljebb kapcsolta az intenzitást. A nő lábai akaratlanul is összeszorultak, de azonnal kapott egy szúrós pillantást. Tudta, hogy mit jelent: nyisd szét. És ő engedelmeskedett.

A férfi közelebb hajolt, mintha csak egy csókot akarna lopni, de a füléhez súgta: – A következő öt percben nem szabad elélvezned. Ha mégis megtörténik, itt, mindenki előtt, akkor jön a következő feladat… és hidd el, az sokkal keményebb lesz.

A nő szíve vadul vert, a teste lüktetett, és minden rezdülése az orgazmus szélére sodorta. A tény, hogy nyilvános helyen voltak, ahol bárki felfigyelhetett rá, csak még izgalmasabbá tette.

A férfi egy pillanatra kikapcsolta a rezgést, hagyta, hogy a nő fellélegezzen. De csak azért, hogy aztán hirtelen, a legerősebb fokozatra kapcsolja. A nő majdnem felsikoltott, de idejében a szájához emelte a poharat, mintha a víztől remegne így a teste.

– Szép – jegyezte meg elégedetten a férfi. – Még bírod. De tudod, mi lesz a következő lépés, igaz?

A nő csak bólintott. Tudta, hogy hamarosan felállnak innen, és a játék folytatódik valahol, ahol már nem kell visszafognia a hangját. Mégis, a nyilvános kényszer, a titkos alárendeltség adta a legédesebb perverz izgalmat.

Amikor a férfi felállt, és lazán kifizette a számlát, csak ennyit mondott: – Gyere utánam. És a nő, lábai között még mindig vibrálóan izzó játékkal, engedelmesen követte.

Az este pedig még csak most kezdődött.