Laboratóriumi kaland

A főiskolai laborban töltött nyári gyakorlat eleinte unalmasnak ígérkezett. Üvegeszközök gyűjtése, mosogatás, apró segédmunkák – mindennapi rutin. Egy új asszisztens azonban hamar feldobta a napjaimat: Kata, magas, szőke lány, akinek mosolya már az első napon megfogott. A fehér köpeny sem tudta elrejteni formás alakját, telt kebleit, amelyek szinte uralták a teret, ahová belépett.

A sors úgy hozta, hogy mellém osztották be, így gyakran dolgoztunk együtt. Segített a kísérletekben, összeszedte és visszahozta az üvegeszközeimet. Minden apró gesztusában volt valami kedves, nőies. Idővel kiderült, hogy nemcsak ügyes, de ambiciózus is: több vizsgálatot is megtanult, amelyek segíthették szakmai jövőjét.

Az együtt töltött idő alatt sokat beszélgettünk. Hazafelé is gyakran vittem, mivel ugyanazon az útvonalon laktunk. A buszozást lecserélte arra, hogy a kocsimban mellettem üljön – nekem pedig minden nap újabb lehetőség volt élvezni a közelségét.

Egy péntek este, a labor utáni szokásos sörözés helyett végül kettesben kötöttünk ki a vízparton. Az autóban ültünk, a sötét víztükörre néztünk, amikor megtört a csend. Kata rám nézett, szemeiben kíváncsiság és játékosság villant. Közelebb hajoltam, és finoman megcsókoltam. A csók először tétova volt, majd hirtelen mélyült, heves lett: ajkaink összeforrtak, nyelveink egymásra találtak.

A kezem végigsiklott a hátán, majd a derekán, éreztem teste melegét. Ő reszketve kapaszkodott belém, miközben lassan az ölembe húzódott. Éreztem a melleit mellkasomhoz simulni, a szívverését, amely egyre gyorsabb lett. Kezeim közben önkéntelenül felfedező útra indultak: combja belső oldalát simítottam, amíg finom sóhaj nem szökött fel a torkából.

– Olyan jó veled… – lehelte a fülembe, miközben az ajkai újra az enyémet keresték.

A pólója anyagát félrehúztam, hogy megérinthessem a bőrét. Lassan kibújt a ruháiból, és amikor végre előttem volt teljes szépségében, elakadt a lélegzetem. A keblei úgy feszültek a levegőnek, mintha csak arra vártak volna, hogy megízleljem őket. Nyelvemmel körberajzoltam keményedő bimbóit, tenyeremmel finoman markolva tartottam őket. Kata zihált, a testét apró remegések rázták, miközben egyre közelebb húzott magához.

Az ujjaim lassan végigsiklottak nedves ösvényén. A forróság, ami ott fogadott, szinte megbabonázott. Ő a fejemet a mellkasára szorította, mintha azt akarná, hogy egyszerre mindenhol érezzem: szívének ritmusát, testének hevét, vágyának lüktetését.

Aztán hirtelen ő vette át az irányítást. Kezét a combomra csúsztatta, majd egyre feljebb, míg végül éreztem, hogy a vágyam teljesen nyilvánvalóvá vált. Mosolygott, miközben lassan kibontott, és ujjaival végigsimított rajtam. A tekintetünk összekapcsolódott: abban a pillanatban nem volt több kérdés.

A következő percekben a mozdulataink egyre hevesebbé váltak. Csókok, simítások, zihálások töltötték meg az autó csendjét. A teste az enyémhez feszült, és együtt mozdultunk, míg a gyönyör hulláma egyszerre borított el minket. Kata felsikoltott, én pedig átadtam magam annak az érzésnek, ami mindkettőnket elragadott.

Utána percekig csak ültünk egymás karjában, lihegve, verejtékkel borítva, mégis megnyugodva. Az éjszaka csendje körülölelt bennünket. Tudtuk: nem lesz egyszeri élmény.