A kávézóban kezdődött

A kávézó sűrű, meleg illata lebegett a levegőben, keveredve a frissen őrölt bab és a vaníliás sütemények édes illatával. Laura egy mélyvörös borító mögé rejtőzve figyelte a bejáratot. A szíve a torkában dobogott, de nem a megszokott, baráti feszültségtől. Ez valami más volt, valami éles és ismeretlen, ami minden egyes dobbanással erősebben égett a mellkasában. A pillanat, amikor meglátta, élesen bevésődött az emlékezetébe: magas, széles vállú, sötét hajú férfi. Ahogy belépett, nem csinált semmi különöset, mégis valahogy betöltötte a teret, mintha a levegő sűrűbbé vált volna körülötte. A tekintete egy pillanatra Laurán pihent, és a nő mellkasában a levegő megállt. Az a pillantás egy kérdőjel volt, egy meghívás, egy megígért érintés.
Leült a szomszédos asztalhoz, és a csend szinte tapinthatóvá vált közöttük. Nem kellett beszélniük, a csendjük is tele volt jelentéssel. Laura érezte a forróságot, ami a férfi felől áradt, és a legkisebb mozdulata is elbűvölte. Ahogy megrendelte a kávéját, a hangja mély volt, mint a sötét, erős kávé, és Laura szinte elveszett benne. A beszélgetésük lassan indult, de hamarosan elmélyült. Az apró érintések, a tekintetek, a visszafojtott nevetés, mind-mind a köztük lévő szikra jelei voltak. A kávézó forgalmas zaja elmosódott, és csak ők ketten maradtak a saját kis buborékjukban.
Az idő megszűnt létezni. Laura lassan felemelte a tekintetét, és szeme találkozott a férfiéval. A férfi arca megváltozott, mintha egy láthatatlan fal omlott volna le közöttük. A szavai könnyedén folytak, de a tekintetükben ott volt az a bizonyosság, amit a szavak nem tudtak kimondani. Ahogy a délután estévé vált, mindketten érezték, hogy ez több, mint egy egyszerű találkozás. A levegő izzott a feszültségtől és az ígéretektől, amit a szemeikkel tettek egymásnak.
„Szereti a kávét?” – kérdezte újra a férfi, de most más volt a hangjában. Laura bólintott. A férfi hirtelen felállt, és a kezét nyújtotta feléje. Laura tétovázás nélkül megfogta, és a kezeik között apró, bizsergető áramütés futott végig. A férfit hívták a barátai, ezért el kellett mennie. Kézfogásuk tovább tartott, mint kellett volna. Mindketten tudták, hogy ez nem az utolsó alkalom. A szenvedély már az első pillanatban felébredt, és most már csak idő kérdése volt, hogy hova vezet. Laura a kávézó teraszán állva figyelte, ahogy a férfi eltűnik a tömegben. A szíve még mindig hevesen dobogott, de most már tele volt reménnyel. A találkozásuk nem egy történet vége volt, hanem a kezdet.
A város zajában, az este sötétedő fényei között, Laura úgy érezte, mintha egy új fejezet nyílt volna az életében. A férfi arca, a hangja, a pillantása, mind-mind a gondolataiba égett. Érezte, hogy ez a vonzalom nem múló szeszély, hanem mélyen gyökerező, letagadhatatlan érzés. Előre tudta, hogy a következő találkozásuk, ha lesz ilyen, még intenzívebb lesz, mert a vágy, ami most még csendesen parázslik, lassan lángra lobban. Az a fajta érzés volt ez, amit nem lehet irányítani, csak megélni.
Azon az éjszakán Laura álmatlanul forgolódott az ágyban. A gondolatai a férfiról szóltak, akinek a nevét sem tudta. Aztán hirtelen felébredt, és rájött, hogy a férfi neve nem is számít, mert a valódi kapcsolat a szívükben és a lelkükben jött létre.