Fülledt erotika

A nap már lebukott a horizont mögé, csak a narancs és bíbor árnyalatok kúsztak végig az ég peremén.
Anna mezítláb lépett a tengerpart hűvös homokjába, a szél játékosan kavarta a haját.
Messziről hallatszott a hullámok halk moraja, mintha titkokat suttognának.
A villa teraszáról Tom figyelte őt, a borospohárban a vörös ital megcsillant a lámpafényben.

Már hetek óta kerülgették egymást, szavak nélkül is érezhető feszültséggel.
Most azonban a csend más volt – várakozó, ígéretekkel teli.
Anna lassan felnézett rá, tekintete vágyat és bizonytalanságot hordozott.
Tom lement a lépcsőn, léptei elnyelte a homok, majd megállt mögötte.

Nem szólt semmit, csak közelebb hajolt, hogy a fülébe súgjon:
„Olyan, mintha az egész világ most csak ránk figyelne.”
Anna szíve gyorsabban vert, ahogy a szél közéjük sodorta a sós illatot.
Tom keze óvatosan a derekára csúszott, ujjai köré fonták a pillanat varázsát.

A tenger zúgása elnyomta minden kételyüket.
Egy lassú, gyengéd mozdulattal fordította maga felé, tekintetük összeforrt.
Az első érintésük még bizonytalan volt, de forró, mint a nyári éjszaka.
Ahogy ajkaik összeértek, a világ körülöttük eltűnt, csak a hullámok tánca maradt tanúnak.

A pillanat nem volt sietős vagy harsány – csak lassú, mély és végzetesen szenvedélyes.
Abban a csendben, ahol a vágy és a gyengédség összeért, új fejezet kezdődött kettejük között. A hold már magasra kúszott az égen, ezüstösen festve a tenger fodrait.
Anna tenyerét Tom mellkasára tette, érezte a szíve ritmusát, amely az övével egy ütemre dobogott.
Körülöttük minden elcsendesedett, csak a hullámok és a szél játszottak tovább.
A pillanat olyan törékenynek tűnt, mintha egyetlen hangos szó szétszórná a varázsát.

Tom lassan magához húzta őt, nem követelt, csak jelen volt mellette.
Anna lehunyta a szemét, és hagyta, hogy a közelség melegsége átjárja.
Egy halk nevetés tört fel belőle – nem a vidámság miatt, hanem mert megérezte a szabadság ízét.
Tom ujjai finoman a hajába gabalyodtak, mintha minden érintésükkel egy új emléket pecsételnének meg.

A tengerpart most már nem csak egy hely volt, hanem az ő titkos világuk.
A csillagok úgy ragyogtak fölöttük, mintha jóváhagynák ezt a találkozást.
Egy pillanatra minden múltbeli félelem, minden jövőbeli aggodalom eltűnt.
Csak két ember maradt, akik merték érezni a vágyakozás és a gyengédség súlyát.

Anna ekkor halkan suttogott: „Talán ez az a pillanat, amit mindig is kerestünk.”
Tom bólintott, és tekintetükben már nem volt helye kétségnek – csak a köztük születő új történetnek.