Új szolga a háznál 1.

Ugyanúgy telt ez a péntek is mindegyik másik. Egyszer érkezett egy üzenet. 16:20-kor érkezem a vonattal, gyere értem ha még aktuális a szolga keresés. Aláírás: akire rég vágysz
Először viccként kezeltem, majd jött üzenetben két kép. Egyiken a vonatjegy a másikon pedig valóban az a szolga volt akire rég pályáztam.
Azonnal beültem az autóba hiszen 10 perc volt a vonat érkezéséig, a távolság pedig csúcsforgalomban 15-20 perc.
Eleredt az eső én pedig a kisutcák rengetegén időben megérkeztem.
A vonat pontosan érkezett. Az utolsó vagonból leszállt ő. Egyszerű ruhában egy szolíd smink volt rögtönözve az arcára.
Megölelt mintha én jelenteném számára az egyetlen opciót. Beletúrtam gondosan rendezett hajába és erősen belemarkoltam a tarkóján. Felszisszent és kért, hogy ne ott!
Megfogtam a karját és kivittem az autóhoz. Hátra ültettem, hogy jól láthassam. Elindultunk haza. Az egyik piros lámpánál benyúltam a kesztyűtartóba és kivettem egy XL méretű plugot. Hátra nyújtottam neki és annyit mondtam:
- Tudod mit kell tenned vele.
Gondolkodás nélkül felhúzta a szoknyáját és miután alaposan benyálazta egy mozdulattal, de szép lassan a helyére került.
Megérkeztünk, bevezettem a fürdőszobába, hogy készüljön fel. Előtte azonban egy nyakörvet a törölköző mellé készítettem. Kis idő múlva gőzölgő testtel kilépett a fürdőszobából. Nyakörv a nyakán. Finoman benyúltam ellenőrizni, hogy a plug a helyén van vagy kivette. A helyén volt. Kapott két pofont és lágy mosollyal köszöntöttem:
- Légy üdvözölve nálam! Vacsora ideje alatt gondold át alaposan tényleg engem akarsz szolgálni vagy csak egyszerűen nincs más választásod?
Vacsora közben nem beszélgettünk. Vacsora után elindultam a dolgozó szoba irányába a vállam fölött visszakérdeztem:
-Méssz vagy maradsz?
-Maradok - hangzott elcsukló hangon a válasz. Az íróasztal alsó fiókjából kihúztam egy mappát. Rövid keresés után kivettem egy papírt belőle, vittem egy tollat és elé tettem.
- Töltsd ki és írd alá! - mondtam közömbös hangon, de nyomatékosítva, hogy siessen.
Aláírta és ezt súgta a fülembe:
- Köszönöm, hogy szolgálhatlak!

Folyt. köv