Éjszaka hármasban 3.

A hajnal fénye már beszivárgott a függöny résein, de egyikünk sem akart aludni. A testek közötti hő, az izzadtság és a vágy illata betöltötte a szobát. Kata a hátán feküdt, szeme lehunyva, ajkai még mindig nedvesek voltak a csókoktól. Anna oldalról cirógatta a mellkasát, én pedig föléjük hajolva figyeltem, ahogy az ujja végigfut a bordák vonalán.

– Próbáljunk ki valami újat – súgta Anna, és a hangjában játékos tűz lobbant.

Kata felnyitotta a szemét, és egyszerűen csak bólintott. Benne volt minden: a kíváncsiság, a vágy, a bizalom. Én hátradőltem, és átadtam a kezdeményezést a két nőnek. Anna fölé hajolt, lassan Kata ajkaira tapasztotta a sajátját, miközben a keze végigsiklott a combja között. Kata teste megfeszült, apró remegései azonnal elárulták, mennyire élvezi.

Nem bírtam sokáig csak nézni. Odaléptem melléjük, és Anna vállán keresztül lehajolva bekapcsolódtam a csókba. Hárman együtt adtunk és kaptunk, ajkaink, nyelveink összefonódtak, mintha nem is három ember, hanem egyetlen vágy-lény lettünk volna.

Anna egyszer csak felült, és a haját hátradobva rám nézett:
– Fogd meg Katát… tartsd a karjaidban, miközben én kényeztetem.

Úgy tettem. Kata a mellkasomhoz simult, keze a hátamra fonódott, miközben Anna lassan végigcsókolta a testét, egyre lejjebb haladva. Kata zihálása egyre hevesebb lett, fejét a vállamra hajtotta, körmeivel a bőrömet karcolta, miközben Anna ajkai és nyelve elérték legérzékenyebb pontját.

A teste hullámzott a karjaimban, apró kiáltások szöktek fel a torkából. Én a hajába temetkeztem, és minden remegését magamba ittam. Anna közben felnézett rám, és a tekintete azt mondta: „Látod, mit adok neki… és neked.”

Amikor Kata végül megremegett és elengedte magát, Anna lassan felkúszott mellénk, és megcsókolta őt. Aztán rám nézett:
– Most te jössz. De mi ketten irányítunk.

Kata ekkor már újra mosolygott, és hozzám bújt, miközben Anna mögém lépett. Kezei a vállamon, majd a mellkasomon siklottak végig, lassan, határozottan, mintha minden mozdulatát előre megtervezte volna. Kata ajkai újra az enyémet keresték, miközben Anna ujjai a derekamnál játszottak, és a teste a hátamhoz simult. A két nő egyszerre ölelt körül – egyik elölről, másik hátulról –, s ezzel teljesen elvesztem.

Az érzékek ostroma egyszerre minden irányból ért: Kata csókja, Anna suttogása a fülemnél, ujjai a mellkasomon, combjai a csípőm mellett. Úgy éreztem, mintha két oldalról húznának, mégis ugyanoda vezetnének: a teljes odaadáshoz.

A ritmus újra felgyorsult, az ágy nyikorgott alattunk, a testek összeolvadtak. Egymás hangját fojtottuk csókba, egymás sóhaját ittuk a bőrünkről. Az éjszaka második része már nem a kíváncsiságról, hanem a merész játékról szólt: határok feszegetéséről, új szerepek kipróbálásáról, arról, hogy hárman együtt bármeddig képesek vagyunk fokozni a gyönyört.

Amikor végül a hajnal teljes fénye betört a szobába, kimerülten, de boldogan feküdtünk egymás mellett. Az ágynemű összegyűrődött, a bőrünk verejtékben tapadt össze. A csendben csak a lassuló szívveréseink hallatszottak. Tudtuk: ezzel valami végleg megváltozott. Nem egyszerű élmény volt – hanem kötelék, amely újra és újra visszahúz majd minket egymáshoz.