Csendes esti hálószoba

Az éjbe süllyed a szoba, csendes, mély,
A fények halk táncot járnak, mindegyik édeskés,
A bőröd érintése, mint puha szél,
Felfedezlek, mintha új világot keresnék.

A pillanatok édesen lassulnak, mint a vágy,
A csend szava sem kell, tudjuk mindketten, mi vár,
A testek egyesülnek, a lélek felszáll,
És mindent elmond a sóhaj, ami csupán a miénk.

A fények a bőrödön, egy-egy árnyék táncol,
A kezed, mint lágy víz, végigsimít a nyakamon,
A lélegzetek gyorsulnak, a tér elmosódik,
A világ is eltűnik, csak mi létezünk most itt.

A hűvös lepedő, amit forróság borít,
Minden mozdulatunk egy újabb titok,
A csendben csak az érintés beszél,
A szenvedély titkai mindnyájan feltárulnak végül.

Este van, de az idő megáll,
A háló szoba határain túl nincs már semmi,
Csak a mi szinkronunk, a vágy, mi örökké tart,
Az erotika tánca, s ez a pillanat, ami örökre megmarad.