Punci szépségverseny

Szereplők

A konferanszié: túl lelkes, túl komoly, mintha ez lenne az Oscar-díj átadása.

A zsűri: egy műkedvelő költő, lelkiismeretes plasztikai sebész, egy nyugdíjas tornatanár és egy „influenszer”, aki csak a telefonját bámulja.

A versenyzők: mindenki mániákusan készül – van, aki diétázik, van, aki mértani pontossággal ápol, van, aki csak a humorra épít.

A közönség: egyszerre prűd és kíváncsi, folyamatosan pisszeg, de senki sem megy haza.


Első fejezet – A megnyitó

A kisváros főterén minden augusztusban felállítanak egy színpadot. Délelőttönként piac, délutánonként gyerekek futkároznak rajta, de ezen az estén vastag függöny takarta, rajta arany betűkkel:

„XI. Nemzetközi Punci Szépségverseny”

A polgármester állítólag tiltakozott a rendezvény ellen, de minden évben a legelső sorban ül, sápadtan, de csillogó szemmel.

A konferanszié, aki korábban szappanoperák statisztája volt, a mikrofonhoz lépett. Arany flitteres zakója szikrázott, mint egy diszkógömb.

– Hölgyeim és uraim, tisztelt közönség, kedves kíváncsiak és titkolózó prűdök! Köszöntöm önöket az év legintimebb eseményén! – harsogta, miközben két túl hosszú szünetet tartott a „legintimebb” szó előtt. – Kérem, kapcsolják ki a mobiljaikat… kivéve, ha a zsűri tagjai, mert tudjuk, hogy egyikük különben is egész este TikTok-ot fog gyártani!

A közönség kuncogott, az influenszer-lány pedig anélkül, hogy felnézett volna a kijelzőről, szelfit készített magáról a felirattal: „Live at #weirdestcontestEVER”.

A zsűriasztal mögött komoly társaság feszengett:

a költő, aki minden mondatát jambusban próbálta kimondani,

a plasztikai sebész, aki folyamatosan jegyzetelt „korrekciós javaslatokat”,

a tornatanár, aki a sípját csavargatta idegesen,

és az influenszer, aki közben filtereket próbált a saját arcára.


A közönség vegyes volt: nyugdíjas nénik legyezővel, kamaszfiúk ideges vihogással, házaspárok, akik úgy tettek, mintha csak véletlenül ültek volna ide, és a polgármester, aki egyre vörösebb fejjel nézett előre.

– És most – harsogta a konferanszié –, következzenek a versenyzők! Ma este tanúi lehetnek szimmetriának, kreativitásnak, sőt… esztétikai dinamikának is!

– Az mi a csuda? – suttogta egy néni a másiknak.

– Nem tudom, Marika, de úgy hangzik, mintha gyógytorna lenne.

A függöny lassan megmozdult, a dobpergés felerősödött, és a közönség előre hajolt. Az egész város visszatartotta a lélegzetét.

És ekkor… egyetlen hatalmas reflektor villant fel, és a színpad közepén megjelent az első versenyző.

De hogy mi volt az első fellépő bemutatója? Nos, az már a következő fejezet titka.

Második fejezet – Az első versenyző

A reflektor fényében egy fiatal nő lépett a színpadra. Magas, szőke, és kissé idegesnek tűnt – de csak addig, amíg elő nem húzta a kezében tartott színes mappát.

– Hölgyeim és uraim – szólalt meg feszes, tanító hangon –, engedjék meg, hogy bemutassam a „Geometriai Harmónia és Szimmetria” című produkciómat!

A közönség pisszegett, a zsűri előrehajolt. A plasztikai sebész szemüvege mögött szikrázó tekintettel figyelt.

A nő a mappából előhúzott egy PowerPoint-prezentációt kinyomtatva (!), amelyen színes ábrák voltak: körök, háromszögek, aranymetszés.

– Mint láthatják – mutatta egy nagy kördiagramra –, a szépség nem pusztán esztétikai, hanem matematikai kérdés is.

A közönség felzúgott. A költő áhítattal feljegyzett valamit: „O szimmetria, te rejtett istennő…”

A nő ekkor hirtelen letépte magáról a hosszú köpenyt, és a közönség előtt feltárult egy… gondosan kidekorált, strasszokkal kirakott bikinialsó. A közepe közvetlenül a prezentáció fő motívumát, az aranymetszés arányát ábrázolta.

A tornatanár felugrott.
– Ez szabálytalan! – kiáltotta. – A testnevelési rendelet szerint az aranymetszést csak labdadobásnál lehet alkalmazni!

– De hát zseniális! – csapott az asztalra a sebész. – Precíz, pontos, és szinte már műtőasztalhoz illő!

Az influenszer közben live streamelt:
– Oké, srácok, szóval itt egy nő aranymetszés-mintát hord a bugyiján, és az egész város komolyan tapsol neki. WTF.

A közönség egyszerre hahotázott és tapsolt, néhányan fütyültek is. A polgármester a zsebkendőjét rágta idegességében, de látszott, hogy nem meri abbahagyni a nézést.

A produkció végén a versenyző mélyen meghajolt, majd egy projektorral a színpad hátterére vetítette a saját mottóját:

„A szépség = 1,618.”

A zsűri pontozott:

Költő: 10/10 („az aranymetszés a lelkemet is kettévágta”),

Sebész: 9/10 („precíz, de lehetett volna még kicsit húzni rajta”),

Tornatanár: 2/10 („nem szabványos tornaelem”),

Influenszer: „Hát, ez max 6, mert a filterek nem passzoltak.”


Az átlagpont: 6,75.

A közönség tombolt. Az első versenyző méltóságteljesen távozott, és mindenki tudta: a mérce magasra került.

A konferanszié újra a mikrofonhoz lépett, arca úgy ragyogott, mintha a világbéke jött volna el.

– Hölgyeim és uraim, ha ez volt a nyitány, akkor képzeljék el, mi vár még ránk! Következő versenyzőnk a „Kreatív Frizura és Pirotechnikai Megoldások” kategóriában indul…


Harmadik fejezet – A pirotechnikus frizura

A dobpergés után a reflektor fénye újra fellobbant. A színpadon most egy alacsony, energikus nő toppant előre. Lábain csillámos tornacipő, felsőtestén kabát, amelyről konfetti hullott minden lépésnél. A közönség kíváncsian zúgott.

– Hölgyeim és uraim! – harsogta ő. – Én vagyok a kreativitás koronázatlan királynője, és ma este bebizonyítom, hogy a szépség nemcsak szimmetria… hanem tűzijáték!

A nézők hirtelen előrehajoltak. A nő ugyanis egy kis távirányítót húzott elő a zsebéből.

– Remélem, mindenki felkészült! – mondta, és megnyomta a gombot.

Egy pillanatnyi csend után a közönség felkiáltott: a versenyző bugyijáról felfelé kezdtek szikrázni apró, színes tűzijáték-szikrák, mint egy szilveszteri rakéta, csak miniatűrben. A közönség egyszerre hördült fel és hahotázott.

– Ez… ez szabálytalanul veszélyes! – visított a tornatanár, miközben a sípját fújta.
– Ez művészet! – ragyogott a költő, aki már rímes sorokat faragott: „Csillagrobbanás, fénypatak, köztünk az éj is felragyog.”
– Hát, őrültség, de a páciensek ilyesmit szoktak kérni karácsonykor… – dünnyögte a plasztikai sebész, és felírt valamit: „Pirotechnika implantátum???”

Az influenszer közben ordítva nevetett a kamerába:
– Omg srácok, valaki konkrétan tűzijátékot szerelt a bugyijába. Ez a legjobb napom!

A közönség vegyesen reagált: az első sorban ülő nénik hangosan sikongattak, a kamaszfiúk ujjongtak, a polgármester pedig reszkető kézzel próbálta eltakarnia az arcát… de mindig újra kinézett az ujjak közül.

A produkció tetőpontján a nő előrehajolt, és a pirotechnika egy színes, szív alakú szikrát rajzolt a levegőbe. A közönség felállva tapsolt.

A zsűri pontozott:

Költő: 11/10 („túlmutat a költészeten, ez maga a nagy bumm”),

Sebész: 8/10 („kicsit égésveszélyes, de jól kivitelezett”),

Tornatanár: 0/10 („tűzvédelmi szabályzat 3. paragrafus”),

Influenszer: 10/10 („instant viral, respect”).


Átlagpont: 7,25 – tehát ő átvette a vezetést!

A versenyző meghajolt, majd a színpadról távozva véletlenül újra megnyomta a távirányítót. A nézőtér hátsó sorában egy padlóra hullott konfetticsóva gyulladt ki, de a közönség csak még hangosabban nevetett.

A konferanszié ismét előrelépett, kipirult arccal, mintha most született volna újjá.
– Hölgyeim és uraim, ha eddig nem hittek a szépség erejében, most biztosan megtértek! De vigyázat… a harmadik versenyző a „Performansz és Zenei Kíséret” kategóriában indul!


Negyedik fejezet – A szimfonikus performansz

A színpad elsötétült, és halk zongorajáték szűrődött ki a hangszórókból. A közönség elcsendesedett, mintha hirtelen egy komolyzenei koncertre csöppent volna.

A reflektor fényében lassan bevonult a harmadik versenyző: egy középkorú, szigorú tekintetű nő, fekete csipkeruhában. Komótosan állt a színpad közepére, és egy karmesteri pálcát húzott elő.

– Hölgyeim és uraim – szólalt meg mély, drámai hangon –, ma este a szépség szimfóniáját vezénylem le önöknek.

A közönség értetlenül figyelt, de a zsűri előrehajolt. A költő szinte könnyezett.

A nő a pálcáját felemelte, és a háttérben felzendült Beethoven Örömódája… de egy nagyon furcsa verzióban. Az első hangok ugyanis nem hegedűből vagy zongorából szóltak, hanem… kazoo-ból.

A közönség kitört a nevetésben, miközben a nő komolyan, átszellemülten „vezényelt”. A kazoos szóltak, majd bekapcsolódott egy szintetizátor is, ami diszkó-ritmusba fordította a klasszikus dallamot.

És ekkor jött a csúcspont: a versenyző bugyijából (amit fekete, komoly selyem borított) apró harangok csilingeltek minden mozdulatnál. Az egész színpad megtelt „kísérő hangszerként” a csilingeléssel.

A tornatanár leájult a székről.
– Ez… ez szabálytalan…! – motyogta, miközben a sípja kiesett a kezéből.

A plasztikai sebész szinte hipnotizálva figyelt:
– Ez zseniális. Ez nem csak művészet, ez egy operáció nélküli hangszálimplantátum!

Az influenszer a könnyeit törölte a nevetéstől:
– Guys, ti ezt halljátok? Ez konkrétan Beethoven remix haranggal a bugyiban!

A közönség részben zavarban, részben extázisban tombolt. A polgármester székében görcsösen kapaszkodott, de valójában már a ritmusra dobolt az ujjával a karfán.

A produkció végén a nő egyetlen, hatalmas mozdulattal lezárta a vezénylést: a zenekar (vagyis a kazoo + szintetizátor + bugyiharangok) hirtelen elnémult, ő pedig mélyen meghajolt.

A zsűri pontozott:

Költő: 15/10 („ez volt a legnemesebb himnusz, amit valaha hallottam”),

Sebész: 9/10 („ha klinikán játszana, minden páciens gyógyulna”),

Tornatanár: -1/10 („felrúgja a testnevelés teljes erkölcsi alapját”),

Influenszer: 12/10 („srácok, ez instant TikTok trend, #harangbugyi”).


Átlagpont: 8,75 – ezzel ő vette át a vezetést!

A közönség felállva ünnepelt, a színpad pedig újra elsötétült. A konferanszié vörös arccal lépett elő, mintha most látta volna meg a jövőt.

– Hölgyeim és uraim… – szinte suttogta. – És ez még mindig csak a harmadik versenyző volt! Következő fellépőnk a „Kreatív Gasztronómia és Ízvilág” kategóriában indul…



Ötödik fejezet – Gasztronómia és ízvilág

A színpadra most egy alacsony, kissé molett, de annál magabiztosabb nő vonult be. Fején séfsapka, kezében fakanál, derekán pedig egy óriási kötényszoknya, amelyre az volt írva:

„Michelin-csillag? Ugyan már, én vagyok a Tejcsillag!”

A közönség már a feliratnál nevetni kezdett. A nő széles mosollyal odalépett a mikrofonhoz.

– Hölgyeim és uraim, ma bebizonyítom, hogy a szépség nem csupán látvány, hanem íz! – jelentette ki, majd intett a színfalak mögé.

Két segéd szaladt elő, hozva egy kis rezsót, egy edényt, és egy egész doboz tejszínhabot. A közönség lélegzetvisszafojtva figyelt.

– És most – harsogta a nő – a világ első gasztro-performansza, amely egyszerre örvendezteti meg a szemet, a szájat és… nos, a fantáziát!

Ezzel a bugyijából előrántott egy habzsákot (igen, onnan!), és elkezdett tejszínhabmintákat nyomni a saját testére, geometrikus spirálokban. A közönség előbb megdöbbent, aztán felrobbant a nevetéstől.

– Ez művészet! – sikított fel a költő, miközben újabb rímeket firkantott: „Hab hullámzik, csillag ragyog, édességben lelkem ragyog.”
– Ez… ez higiéniailag szabálytalan! – visította a tornatanár, aki az öltözőbe akart rohanni fertőtlenítőért.
– Bravúros! – jegyezte meg a sebész. – Az injekciós fecskendőben is így kéne adagolni a szérumot…
Az influenszer közben beleharapott egy gofriba, amit valahonnan előhúzott:
– Srácok, ezt muszáj kipróbálni. Tejszínhabos bugyi, ez lesz a nyár legmenőbb trendje!

A közönség pedig tombolt, mert a versenyző váratlanul habcsókokat hajított a sorok közé, mint máskor a fellépők rózsát. Az első sorban ülő nyugdíjas nénik sikoltoztak örömükben, és egymás kezéből kapkodták ki a cukros falatokat.

A produkció végén a nő ünnepélyesen kinyújtott egy tányért a zsűri felé, rajta egy gondosan kidekorált minitortával, amelyre ráírta:

„Szépség íze: 10/10.”

A zsűri értékelése:

Költő: 20/10 („édességben oldódott a lét”),

Sebész: 7/10 („kicsit sok a kalória, de innovatív”),

Tornatanár: -5/10 („ez testnevelés helyett testtönkretétel”),

Influenszer: 15/10 („#HabBugyiChallenge indul most!!!”).


Átlagpont: 9,25 – és a gasztro-performansz átvette a vezetést! 🎉

A közönség őrjöngött, a polgármester felugrott a székéből, és véletlenül a tortakrémbe tenyerelt, de úgy tett, mintha tapsolna.

A konferanszié a könnyeit törölte a nevetéstől.
– Hölgyeim és uraim… ez maga a csoda volt! És most… készüljenek, mert a következő versenyző a „Kortárs Politikai Állásfoglalás” kategóriában mutatja be művét!



Hatodik fejezet – Politikai állásfoglalás

A színpad elsötétült, és komor indulózenék csendültek fel: dobpergés, rézfúvósok, sőt valahonnan egy trombita is belesírt a dallamba. A közönség összerezzent – mintha hirtelen nem egy szépségversenyen, hanem egy pártkongresszuson ült volna.

A reflektor fényében lassan bevonult a következő versenyző: egy magas, vékony férfias kinézetű nő, öltönyben (!), nyakkendővel, de a zakója alól egyértelműen kilátszott a verseny jelmezének… hát, „központi eleme”.

– Hölgyeim és uraim! – harsogta szónoki hangon, miközben a mikrofonra csapott, mintha az egy pulpitus lenne. – Eljött az idő, hogy a nemzet ügyeit végre… innen vezessük!

A közönség először nevetett, aztán zavartan pisszegett. A polgármester elfehéredett, mint a mész.

– Én, a szépség és a nép képviselője, itt és most bejelentem a Puncipárt megalakulását! – mondta a nő, és magasba emelte az öklét. – Jelszavunk: „Egyenlőség, szimmetria, hidratálás!”

A közönség felrobbant a röhögéstől, még a tornatanár is fuldoklott, bár közben a sípjába fújt, hogy "rendbontás van".

A zsűri jegyzetelt:

A költő izzadt kézzel írta: „A punci mint néptribün, új világ hajnalán.”

A sebész felmordult: – Politika? Ezt még nem lehet plasztikázni… vagy lehet?

Az influenszer remegett a nevetéstől, és élőben közvetítette: – Srácok, itt egy nő konkrétan pártot alapít a bugyiból! Ez történelmi pillanat!


És akkor jött a csúcspont: a nő bejelentette, hogy új alkotmányt vezetne be. Kihúzott a zsebéből egy pergament, amelyen arany betűkkel ez állt:

„Minden punci egyenlőnek teremtetett!”

A közönség felállva tapsolt, néhányan sírtak is a röhögéstől. A polgármester reszkető kézzel kapaszkodott a székbe, majd felordított:
– Ez lázadás! Ez puccs!

– Nem, polgármester úr… ez PUNCSI! – csapott vissza a versenyző, és ledobta az öltönyfelsőt. A reflektor fénye rávillant a bugyijára, amelyre hatalmas piros betűkkel volt ráhímezve:

„SZAVAZZ RÁM!”

A zsűri pontozott:

Költő: 30/10 („a nép hangja megszólalt”),

Sebész: 6/10 („az esztétika háttérbe szorult a politika miatt”),

Tornatanár: 1/10 („államformailag szabálytalan”),

Influenszer: 25/10 („ez lesz a legnagyobb mém a világtörténelemben”).


Átlagpont: 15,5 – új világrekord!

A közönség tombolt, skandálva üvöltötte: „Puncipárt! Puncipárt!”
A polgármester közben kimenekült a teremből, de senki sem figyelt rá – a színpadon épp megszületett egy új politikai mozgalom.

A konferanszié remegő hanggal szólalt meg:
– Hölgyeim és uraim… ez már nem csak egy verseny… ez történelem! És most… készüljön mindenki, mert a következő fellépő… extrém sport kategóriában mutatkozik be!




Hetedik fejezet – Extrém sportok a színpadon

A közönség már kissé kimerülten nevetett, de a reflektor fénye újra felgyúlt. A színpad közepén most egy magas, izmos férfi állt, sisakban, térdvédőben, és kezében görkorcsolya, egy mini trambulin és egy pici bungee-kötél volt egyszerre.

– Hölgyeim és uraim! – kiáltotta, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne – ma nem csak szépséget, hanem adrenalint is hoztam önöknek!

A közönség összerezzent, a tornatanár majdnem felkiáltott:
– Ez tiltott!

A férfi a trambulinhoz lépett, ráállt, és egy hatalmas pörgést hajtott végre a levegőben. Majd a bungee kötél segítségével visszapattant, és a levegőben egy elegáns, lassított mozdulattal tejszínhabot spriccelt… a saját jelmezéből!

– Ez már… művészet és sport egyszerre! – sikoltotta a költő, a jegyzetei szinte sisteregtek a gyorsaságtól.

Az influenszer ujjai szinte égtek a telefonon:
– Srácok, ezt az Instagram soha nem felejti el! #ExtremePunciChallenge

A sebész összeráncolta a homlokát:
– Ha ezt a test véletlenül megsérülne, az egész verseny hirtelen peres útra kerül…

De a közönség imádta, ahogy a férfi egy hátraszaltót hajtott végre, közben egy mini zászlót lengetett, amin az állt:

„Szépség + Extrém = Élvezet!”

A zsűri pontozott:

Költő: 18/10 („ez a mozgás lírája”),

Sebész: 8/10 („biztonságtechnikai rémálom, de látványos”),

Tornatanár: 20/10 („végre a testnevelés dicsősége!”),

Influenszer: 22/10 („ez lesz a következő virális TikTok!”).


Átlagpont: 17 – és a férfi átvette a vezetést! 🎉

A konferanszié, aki eddig szinte a földön feküdt a nevetéstől, felállt és lihegett:
– Hölgyeim és uraim… ezek után a döntő már garantáltan őrületes lesz!




Nyolcadik fejezet – A grandiózus döntő

A színpad előterében már mindenki izzadt és kipirult, a közönség szinte felforrósodott a várakozástól. A reflektorok villogtak, a zenék összekeveredtek: klasszikus szimfónia, trap, disco és egy kicsit valami, ami talán kísértetiesen hasonlított a cirkuszi menet zenéjére.

A konferanszié lihegve állt a mikrofonhoz:
– Hölgyeim és uraim… most mind a hat versenyző egyszerre lép a színpadra! Készüljön mindenki, mert amit lát, az művészet, sport, politika, gasztronómia és tejszínhab-káosz egyetlen, abszurd kavalkádja!

És egyszerre… bekapcsolt minden fény, és a színpadon:

a gasztro-performanszos nő tejszínhabot spriccelt a levegőbe,

a politikai versenyző zászlót lengetett, és jelszavakat skandált,

az extrém sportos férfi bungee-jumpolt a trambulinról,

a többi versenyző pedig különböző abszurd koreográfiákat hajtott végre: piruettek, gofri dobálás, habcsók-csata és egy kisebb, improvizált flashmob, ahol mindenki a másikat kergette.


A közönség tombolt. A polgármester a székére kapaszkodott, miközben tejszínhabbal borították a cipőjét. Az influenszer közben élőben közvetítette:
– Srácok, ez a #PunciSzépségverseny minden képzeletet felülmúl!

A zsűri szinte elájult a látványtól:

Költő: 50/10 („a szó és a test összefonódott a habcsókban”),

Sebész: 10/10 („azonnal plasztikai műtétet javasolnék mindenkinek, aki nem éri el ezt a szintet”),

Tornatanár: 25/10 („végre mindenki mozog, és még szórakoztat is”),

Influenszer: 40/10 („ez a legvirálisabb pillanat az internet történetében”).


A pontszámok összesítése után a konferanszié remegő hangon kiáltotta:
– És a győztes, aki egyszerre elhozta a gasztronómiát, politikát, sportot és az abszurd humort… mindenki!

A színpadon a versenyzők összefonódtak egy gigantikus, habos, zászlós, trambulinon pörgő, improvizált szoborban. A közönség állva tapsolt, nevetett, sírt, félig tejszínhabban úszva. A polgármester pedig végül beletörődött, hogy a város történetének legőrültebb döntőjén van túl.

A konferanszié mosolyogva zárta a műsort:
– Hölgyeim és uraim… a Punci Szépségverseny bebizonyította, hogy a szépség, a humor, a politika, a sport és a kreativitás néha egyszerre robban… és néha mindenki győz.

És a reflektorok lassan lekapcsoltak, a közönség pedig állva ünnepelte az abszurditást, ami örökre bevésődött a történelmébe.



Epilógus – A káosz utóhatása

A reflektorok lekapcsoltak, a színpad üres lett, de a közönség és az internet még napokig nem tért magához. A hírek címlapokra kerültek:

„Punci Szépségverseny: Amikor a habcsók találkozott a politikával és a bungee-jump-al!”

A versenyzők lassan visszatértek a hétköznapokba:

A politikai versenyző most egy kisvárosi önkormányzatban próbálta megvalósítani a jelszavát: „Minden punci egyenlő!” – bár a polgármesteri titkárságon még mindig rettegtek tőle.

Az extrém sportos férfi görkorcsolyázva járt munkába, és mindenhol flashmobot szervezett, csak hogy ne felejtse el a reflektorok izgalmát.

A gasztro-performanszos nő cukrászdát nyitott, ahol a tejszínhabot művészi pontossággal szórta a tortákra – minden szelet igazi „performansz”.

Az influenszer követői milliószámra nőttek, és még mindig emlegették a #ExtremePunciChallenge-et, miközben minden reggel tejszínhabos filterrel ébredt.


És a világ? Nos, soha nem felejtette el a napot, amikor egy szépségverseny egyszerre lett politikai puccs, extrém sport bemutató és habcsók-káosz. Az emberek a tévé előtt nevetve idézték:

– „Ez volt az az esemény, amikor mindenki győzött… és mindenki egy kicsit őrült lett.”

Még évek múltán is, amikor valaki felhozta a Punci Szépségversenyt, az emberek csak mosolyogtak, és néhányan titokban elkezdték gyakorolni a trambulinos bungee-piruetteket… mert hát, miért ne?

Végül minden versenyző megtanulta az élet nagy igazságát: az abszurd néha a legnagyobb diadal, és a humor örök.

És így ért véget a történet, de a habcsók, a zászlók és a nevetés örökre megmaradt a legendában.