Árnykapu A Szertartás

VII. Fejezet – A Szertartás

Aznap hajnalban különös rezgés rázta meg a levegőt. Mintha a tér maga is tudta volna: valami készül. A sátor ajtaja előtt két idegen férfialak állt. Magasak voltak, izmosak, és első pillantásra emberek – de a tekintetük mélyebb volt, mint bármely emberé. Nem szóltak, csak biccentettek. Tudtam, miért jöttek.

Az Őrző – az a lény, aki átalakított – nem volt egyedül. Hárman voltak: ő és két társa, akik most emberi testben, mégis valami különös ragyogással jelentek meg. Ők is azok voltak, akik a kapu energiáját őrizték. És most, miután én megnyitottam azt, ők akartak eggyé válni velem – szimbolikusan, testben és lélekben.


---

A rituálé kezdete

A sátor, ahová vezettek, nem volt már a régi. Most fehér fátylak, gyertyafény és illatok töltötték meg – mint egy szent nászra készített templom. A közepén egy kör alakú, puha fekhely várt, tele párnákkal, virágszirmokkal.

A testem, új női valójában, lüktetett az izgalomtól. A bőrömön apró borzongások futottak végig, amikor az egyik férfi hátulról hozzám simult. Az ajkai a nyakamat érintették, ujjai a hasamon pihentek. A másik már előlem vetkőzött – izmos mellkasa, kemény hasa, és az, ami lejjebb meredezett… minden mozdulata felajzott.

A harmadik, a középső – az Őrző emberi alakja – csak figyelt egy darabig. Majd lassan elindult felém. A tekintete szinte beszélt:
„Most már tudod, ki vagy. És most megmutatjuk, milyen mélyre vezet a kapun túli öröm.”


---

A testem a szertartás része lett

Amikor lefektettek a puha párnákra, nem volt bennem semmi félelem – csak vágy és kíváncsiság. Az első férfi ujjai végigsimítottak a belső combomon, majd finoman feltárta a forró, érzékeny nyílásom. Egy pillanatra megtorpant, majd lassan, fokozatosan csúszott belém, miközben csípőjét finoman mozgatta.

A másik férfi mögém térdelt. Az ujjai az én másik bejáratomon játszottak – gyengéden, türelmesen. A testem már ismerte ezt az érzést. És amikor lassan ő is belém hatolt, egyszerre két férfi ritmusa töltötte ki a testemet – elöl és hátul, mintha az univerzum összes energiája bennem koncentrálódott volna.

Ők mozogtak bennem – először lassan, majd egyre mélyebben, összhangban. A bőröm izzott, a mellem minden érintéstől megkeményedett, a testem már nem külön részekből állt – hanem egyetlen érzéki, lüktető egység volt.


---

Az Őrző visszatérése – a harmadik beteljesülés

És ekkor a harmadik férfi, az én Őrzőm, közelebb lépett. A másik két férfi hátrébb húzódott, mintha utat adtak volna neki. Ő fölém térdelt, és amikor megéreztem az ajkait az enyéimen, olyan volt, mintha az első csókot kaptam volna az új életemben. A testem már remegett – de ő még csak akkor kezdett hozzá.

Ő nem sietett. Először a keze, majd a nyelve fedezte fel minden porcikámat, és amikor végül belém hatolt – lassan, mélyen – minden izmom megfeszült az örömtől. Már nem voltam csak nő. Istennő voltam a saját történetemben.

Az utolsó percekben mindhárman körülvettek, újra egyszerre érintettek – egy elöl, egy hátul, egy fölém hajolva. És amikor mindhárman eljutottak a csúcsra… én is. Hangosan, mélyről, minden sejtemből felszakadva. A testem megtelt, a lelkem kiszabadult. Ekkor éreztem meg igazán: kiválasztott vagyok.


---