Forró szezon

Egy mediterrán éjszaka története

A nap már rég lebukott, de a forróság nem engedett. A kis nyaralóterasz korlátjának támaszkodva Nóra és Bence némán figyelték a szomszéd ház ablakát. A férfi, akit napok óta észrevétlennek szánt figyelemmel kísértek, ismét kilépett a teraszára. Vállán törölköző, nedves haja sötéten tapadt a homlokára. Egy szál, laza vászonnadrág volt csak rajta.

– Péter… – mondta halkan Nóra, mintha csak ízlelgetné a nevet.
– Be kéne hívni – felelte Bence. És most nem viccelt.

Néhány órával később már hárman ültek egyetlen mécses fényében, a nappali kanapéján. A bor elfogyott, a zene lehalkult. A csend nem volt kellemetlen – sokkal inkább feszült és kíváncsi.

Nóra volt az első, aki közelebb hajolt Péterhez. Ajkai lassan érték a férfi nyakát, keze finoman simított végig a mellkasán. Bence nézte őket, feszülten, mégis izgatottan. A saját teste is reagált – nemcsak a látványra, hanem arra, hogy tudta: ő is részese lesz.

Nóra ujjai lassan leoldották Péter nadrágját. Két férfi tekintete egy pillanatra találkozott. Bence közelebb hajolt, megérintette a másik vállát, aztán a mellkasát. A légzésük felgyorsult. Nóra két test között mozdult, keze egyszerre simult végig rajtuk, teste finoman ívelt a fényben.

Az ágyra már együtt feküdtek. A lepedők hűvösek voltak, a bőrük azonban égett. Bence csókkal térképezte fel felesége testét, miközben Péter mögötte feszülten figyelt, majd lassan ő is bekapcsolódott. Nóra ajkai felváltva keresték mindkettejükét. Nyelveik egymásba fontak, sóhajok és zihálás töltötte be a szobát.

Péter és Bence keze véletlenül találkozott Nóra csípőjén. Egy pillanatig megálltak. Aztán Bence ujjai tovább haladtak, és mintha válaszul, Péter kézfeje finoman az övéhez simult. A határvonalak, amik addig férfi és férfi között léteztek, szétolvadtak a testiség hőségében.

A két férfi együtt mozgott Nórával – először csak egymás mellett, aztán egymással is. Érintések, lassú mozdulatok, csókok a bőrön, suttogások. Nóra a hátára feküdt, teste ívbe feszült, miközben egyikük nyelve körbejárta, a másik csípője finoman ringott fölötte. Az érzések elsodorták őket, nem volt többé megfontolás, csak ösztön és vágy.

Bence szeme lehunyódott, mikor Péter ujjai a hátát simították végig. Nem tiltakozott. Nóra sóhaja elnyúlt, a teste remegett, mikor egyszerre két forró tenyér érte el egyszerre. Nem volt már külön férfi vagy nő – csak vágyak, forró bőr, és a tenger moraja, valahol a háttérben.

Hosszú percek, talán órák teltek el. Mire a testek megnyugodtak, a lepedők a padlón hevertek, a mécses csak pislákolt.

Péter hajnal előtt csendben öltözött fel. Nem mondtak sokat. Bence egy fáradt, de békés mosollyal biccentett felé. Nóra egy csókkal búcsúzott. A testén még ott pihent két férfi érintése. Az éjszaka nemcsak egy kaland volt – valami sokkal mélyebb is megbújt benne. Talán szabadság. Talán felfedezés.

A nyár még tartott.