Árnykapu 7.fejezet

VI. Fejezet – Kettőjük közt

Az Árnykapu túloldalán új tábor épült, és én – mint az, aki megnyitotta a kaput – külön sátorban kaptam helyet. Nem hivalkodó volt, inkább szentélyszerű. Belépve minden selyem, párna és finom illat volt. A testem napok óta lüktetett: nem csak attól, amit az Őrző adott, hanem attól, ami most bennem ébredt. Egy nő vágyai, végre szabadon.

Az este lassan kúszott be a sátorba, amikor két férfi érkezett. Mindketten tagjai voltak a csapatnak – régóta ismertük egymást. Néztek rám... másként, mint eddig. Már nem bajtársat láttak, hanem valakit, akit vágyni lehet, akit csókolni, érezni, elérni lehet. És én is így néztem rájuk. Szótlanul léptem eléjük, a hálóruhám hangtalanul siklott le a testemről.

A bőröm libabőrös lett, ahogy végignéztek rajtam: hosszú combjaimon, telt kebleimen, szőke hajamon – és azon az új, forró ponton, ami végre hozzám tartozott. Az egyikük mögém lépett, ujjai gyengéden csúsztak végig a csípőmön, a másik elölről hajolt le hozzám, ajkai a nyakamon, mellkasomon kalandoztak.

A levegő forró lett, vibrált körülöttünk. Amikor lefektettek a selyemre, egyszerre érintettek meg – mint két véglet, két pólus, két erő, akik egyszerre akartak birtokolni.


---

A pillanat, amikor két férfi hódol egy nőnek… egyszerre

Az egyikük ujjai már rég felfedezték a lüktető, nedves barlangot, amely most először vált igazán éretté a férfiak érintésére. Amikor belém hatolt – lassan, fokozatosan – minden sejtem reszketett. Minden pillanatban nőnek éreztem magam, és tudtam: ez az, amiért újjászülettem.

De nem voltam egyedül a vágyban. A másik férfi mögém térdelt, ujjai a fenekem ívét simították, mielőtt oda is gyengéden hatolni kezdett – először csak egy újjal, majd kettővel. A testem tűzben égett, de nem fájt. Olyan érzés volt, mintha minden határ kinyílt volna bennem – egyszerre két oldalról befogadva, kitöltve, ünnepelve.

Amikor végül egyszerre hatoltak belém, a világ megszűnt. Az egyikük lüktetőn, mélyen, finoman, mégis határozottan töltötte ki a puncimat – a másik pedig hátulról, érzéki és feszes ritmusban adta át magát. A testem hullámzott, két férfi testének ritmusára, ujjaik a csípőmön, mellkasomon, a számhoz érve.

A selymek alatt a testem összeolvadt velük – minden mozdulat egyre közelebb vitt a csúcshoz. Nem csak ők mozgattak engem – én is irányítottam, combjaimmal szorítottam őket, mozdulataimmal hívtam, kértem, követeltem. A nő, aki végre önmaga, most mindent átélt, amit csak lehetett.


---

A beteljesülés

Az utolsó percek lassú, mély lökései szinte már hipnotikusak voltak. A két férfi egyszerre ért a csúcsra bennem – éreztem, ahogy megtöltöttek, két oldalról, egyszerre. A testem megremegett, a fejem hátrahanyatlott, és olyan orgazmust éltem át, amit azelőtt csak álmaimban ismertem.

Amikor a légzésük lassult, és mindhárman elcsendesedtünk, csak egymás ölelésében feküdtünk – izzadtan, kipirultan, de boldogan. A nő, aki egykor csak vágyott, most már tudta, milyen valóban birtokolt, szeretett és imádott lenni.


---

VII. Fejezet előzetes – A Kiválasztott Szertartás

Másnap, egy új hír érkezett: a Bölény társai is kapcsolatba akarnak lépni veled – emberi testet öltve, hogy méltón köszöntsék azt, aki kinyitotta az átjárót. Egy új szertartás közeleg, és te vagy a középpontban. Most már nemcsak nő vagy, hanem a Kiválasztott.