Reggelig tartó vágyak
Amint bőröd melegségét felfedezem,
Minden sóhajom testeddel összefonódik, épp ezt érezem.
Ajkad ízétől lángra lobban bennem a vágy,
Szemed mélyén a gyönyör tüze rám ragyog árny.
Érintésed csendben rajzol gyönyörű vágyvonalat,
Lelkem megsüketül minden lélekzetre, ami nálad van.
Csípőd simogatva olvad ujjam alatt,
Testünk hagyja, hogy az est velünk szeressen, mint varázslat.
Hajad selyemként omlik vállamra, csúszva finoman,
Súgj bátran, mondd: „Legyünk együtt éjeken át, holtalán?”
Kezed megáll a mellem közepén, hívogatón, lassan,
Mellkasod dobbanása emeli vágyunk hevének dalát.
Elvesznék benned, ha idő s tér nem állna útjainknak,
Tűz és gyönyör hajlik össze bennünk, eggyé fonódnak ajkaink vágyónak.
Érzem, hogy tested hív, halkan motyog utána a nyomás,
S együtt ébredünk fel újra, ha eljő a reggel, új mohósággal, gyönyörös álmás.
Hozzászólások