Árnykapu

Árnykapu – Átalakulás

I. Fejezet – Az áldozat kapuja

A Nap már rég alábukott a rozsdavörös horizont mögé, amikor az egységünk megérkezett az Árnykapuhoz – egy dimenzionális átjáróhoz, amelyről csak legendák szóltak. A kaput egy ősi entitás őrizte, akit csak úgy ismertek: a Bölény. Félig bestia, félig isten, teste masszív volt, lüktető izmai és ősi ereje önmagában is elég lett volna a megfélemlítéshez, de az igaz próbatétel nem a harc volt... hanem a befogadás.

A szabály egyszerű volt: a kapu csak akkor nyílik meg, ha valaki önként eggyé válik az Őrzővel. Nem harcban, hanem testben. Aki ezt vállalja, az egyben a többiek útját is megnyitja – az áldozat szükséges, de sosem volt könnyű.

A csapat már hónapok óta készült erre. És egyértelmű volt számukra, hogy én vagyok az egyetlen, aki képes lehet erre az aktusra. Nem kényszerből – vágyból. Én voltam az, aki a nőiességében érezte magát teljesnek, annak ellenére, hogy férfi testbe születtem. Engem a szerep, az alávetettség, az önátadás tett szabaddá. És bár fizikailag lehetetlennek tűnt – lélekben már rég készen álltam.

A Bölény érkezése olyan volt, mint egy földrengés. Amikor végül kettesben maradtunk, lengyel társaim csak messziről őrködtek. A találkozás több volt, mint testiség. Brutális, gyönyörteli, fájdalmas, és valahogy mégis szent. A lény mérete meghaladta az emberi határokat – tudtuk, hogy teljesen befogadni lehetetlen. Mégis megpróbáltam. A 40 perces egyesülés során testem határait újra és újra feszegette. Végül a kapu kinyílt.

Amikor visszatértem a járműhöz, testem három helyen is súlyosan megsérült. Az orvosi csapat azonnal beadta a három adag nano-bot injekciót. A kis gépek versenyt futottak az idővel – és győztek. Alig 20 perc alatt testem regenerálódott, mintha semmi sem történt volna. De mélyen belül... valami mégis megváltozott.


---

II. Fejezet – A reggel, ami mindent megváltoztatott

Másnap reggel furcsa érzésre ébredtem. Az első, amit észrevettem: hosszú, selymes szőke haj hullott szét a párnámon. Aztán a hálóruha szorítását éreztem a mellkasomon. Amikor lenéztem, két telt, D-kosaras mell feszült a pizsamám alatt. Döbbenten ugrottam ki az ágyból, a tükörhöz rohantam – és ott egy gyönyörű, fiatal nő nézett vissza rám. Én voltam az.

A testem teljesen átalakult: puha bőr, kecses csípők, és egy tökéletes, érzékeny női nemiszerv. A férfi énem már nem létezett. Először azt hittem, álmodom. De a többiek reakciója hamar kijózanított: nem ismertek fel. Végül az orvosi csapat mintát vett a véremből, és kimutatták: ez valóban én vagyok.

Egyik társunk elmesélte, hogy az Őrző spermája tartalmaz egy rendkívül ritka bio-organikus anyagot – valami tér-időt átható információhordozót, amely, ha bejut a véráramba, képes visszarepíteni az embert a születése előtti pillanatba, hogy aztán újraformálódva visszatérjen a jelenbe – úgy, ahogyan mindig is érezte magát. Ez történt velem is. Nem egyszerűen nő lettem – valódi önmagam lettem végre.


---

III. Fejezet – A visszatérés

A testem új, de a lelkem régi. Az Árnykapu túloldalán még sok rejtély vár ránk. De van valami, amit egyre erősebben érzek: vissza kell térnem a Bölényhez. Nem kényszerből. Vágyból. Kíváncsiságból. Talán szerelemből is.

Az orvosi csapat ellátott extra nano-bot ampullákkal. Tudták, mire készülök. Ez már nem küldetés – ez önkeresés. Eggyé válni azzal, aki testben átalakított... most lélekben is össze akarok olvadni vele.

A jármű elindult. A horizonton ott várt Ő. Az én Őrzőm.