Hátratolt ülés

Este tíz körül lehetett, amikor beszállt mellém a kocsiba. Egyszerű farmer volt rajta, testhez simuló felső, kabát nélkül. Egy buliból jött, vagy egy hosszú napról, nem kérdeztem. Ahogy becsukta az ajtót, rám nézett, csak annyit mondott: induljunk.

Egy parkolóba hajtottunk, ahol nem járt senki. Tudtam, mi lesz. Ő is tudta. Nem volt szükség beszédre.

Amint megálltunk, hátratoltam az ülést. Felém fordult, egyik lábát átemelte a váltón, térdelve mászott fölém. Megcsókolt, keményen, direkt. A nyelve kicsit édes volt, talán bort ivott. A haját hátrasimítottam, a tenyerem végigcsúszott a derekán, egészen a farmer gombjáig. Kigomboltam, és ujjammal alányúltam. Nem volt rajta semmi. Már nedves volt.

Ő is mozdult. Kigombolta a nadrágomat, elővette, és csak nézett rám egy pillanatig, mintha fel akarná mérni, bírni fogja-e. Nem szólt semmit. Rám ült.

A testünk teljesen összeért. Ahogy mozgott rajtam, a karfába kapaszkodott, én meg a csípőjét fogtam két kézzel, és irányítottam. A térde a kocsi ajtajához ért, az ablak kicsit bepárásodott. Odakint teljes csend volt, csak néha húzott el egy autó a távolban.

Ő gyorsított, én egyre mélyebbre hatoltam. Behunyta a szemét, de a hangja elárulta, mennyire élvezi. Előrehajolt, a mellkasa az enyémnek nyomódott, a combjai megfeszültek. Éreztem, hogy közel van hozzá.

Nem bírtam sokáig. Mikor megfeszült rajtam, én is elmentem. A teste remegett, én még mindig benne voltam. Pár másodpercig nem mozdultunk. A szélvédő párás volt, a levegő forró, az ülés alattunk csúszós az izzadságtól.

Lassan lemászott rólam. A nadrágját visszahúzta, egy hajgumival összefogta a haját, és csak ennyit mondott:

– Holnap is ráérsz?

Bólintottam. A kulcsot elfordítottam, a motor beindult, de a kezem még mindig ott volt a combján.