Éjjeli árnyak

Az árnyak táncoltak a bőrödön,
mint holdsugár, ha titkot keres,
szó nélkül értettük a szív szavát,
s a csendben izzott minden eresz.

Lélegzeted bennem szélvihart
kavart, mint nyári éji vihar,
ujjaid nyomán remegni kezdett
az idő is – már nem volt zavar.

Lehullt a gondolat, mint ruha,
csak test és lélek maradt szabad,
összefonódtunk, mint régi köd
a mezőn, mikor hajnal szalad.

És mikor végül elpihentünk,
még izzott bennünk a pillanat,
nem szóltunk – csak a csönd beszélt rólunk,
hogy mit jelent: ha valaki marad.