A kiserdő rejtelmei.

Egy szombat reggel szokásomhoz híven kimentem futni a közeli erdőbe. Szeretem a fák között szűrődő fényt, a madarak hangját, és azt, ahogy a testem szabadon mozog.

Éppen a szűk ösvényen haladtam előre, amikor előbukkant előtte ő; szűk futónadrág, színében szinte második bőrként simult rá a formás fenekére, szabadon hagyva a tónusait. Észrevettem, ahogy előrehajolt, szándékosan még lejjebb tolta a nadrág szélét, épp csak annyira, hogy elővillanjon a finom kis bőre, majd még gyorsított, előnyt szerezve előtem.

A lélegzetem szaporább lett nemcsak a futástól, szemeimmel végigkísértem a mozdulatait, a combjai munkáját, a gerince vonalát. Úgy éreztem, szándékosan játszadozott velem, szándékosan vonta magára a figyelmemet.

Egy szűkebb szakasznál előztem, majd visszafordultam, és szemben találtam magam vele. A szemeiben szikrázott a vágy, még szavakra sem volt szükség. Néhány lépéssel arrébb, a fák takarásában szorított magához, és először ajkaink forrtak össze, majd a testünk.
A keze előrehúzta a pólóm szélét, ujjai végigsimítottak a hasfalamon, majd a mellkasomon. Én szabad kezeimmel előbb a combját, majd a fenekét markoltam, szorítottam, érezve formáit. Kezét finoman odahelyeztem domboruló farkamra, még szexibbé téve előrehajlásait, mozdulatait.

Egy szűkebb helyre húzódtunk, két fa takarásában, ahol szabadon előhívhattuk a szenvedélyünket. A nadrágját előbb én toltam lejjebb, előbukkant a bugyija széle, a bőre, a forróság, amit előtte rejtegetett máris leérve éreztem, nem csak az izzadtság miatt csusszantak be ujjaim olyan könnyen,
Eszméletlenül nedves volt…

A teste szinte megremegett, ahogy ajkaim a bőrét érték, én pedig szorítottam, még szorosabban, még szenvedélyesebben.

Végül megszabadultunk minden felesleges darabtól,
és szorosan egymáshoz simultunk. A szex szabad, vad, ösztönös, szinte állatias lett előhívta a legelső, legzsigeribb vágyainkat. Úgy fonódtunk egymásba, mintha előtte nem létezett volna más, csak ő, meg én…