Maci buli

Valahol a magyar Alföld szívében, Gyula szélén, egy csendes kis utcában állt egy legendás hely: a Maciklub. Ez a klub nem a szokványos szombat esti sörözések színtere volt, hanem egy igazi menedék a nagyobb testű, szőrösebb, ölelni való férfiaknak – és persze azoknak, akik szerették őket.
Egy szombat este két jóbarát, Zoli és Tomi, úgy döntöttek, ideje feldobni a hétvégét. Mindketten igazi macik voltak: Zoli pocakos, szakállas, mindig mosolygó, Tomi pedig kicsit fiatalabb, de legalább olyan bozontos, mint egy frissen borotvált vaddisznó.
Ahogy beléptek a klubba, azonnal megcsapta őket a szauna illata és a friss sült pogácsa szaga – a macik szeretik, ha minden érzékszervük kényeztetve van. „Na, Tomikám, először egy kis szauna, vagy inkább pogácsa?” – kérdezte Zoli, miközben már a törölközőjét igazgatta.
„Először izzadjunk, aztán együnk, nehogy kidobjuk a taccsot!” – válaszolta Tomi, és már húzta is magára a piros kockás törölközőt, amitől úgy nézett ki, mint egy piknikasztal, csak sokkal szexibb.
A szaunában félhomály volt, a párában csak a sziluettek látszottak. Zoli és Tomi leültek egymás mellé, és próbáltak nem túl feltűnően bámulni a többieket, de hát a macik közötti flörtölés sosem volt éppen diszkrét. Zoli halkan odasúgta: „Figyeld azt a szőke srácot a sarokban, szerinted is olyan, mint egy vattacukorba mártott grizzly?”
Tomi elvigyorodott. „Én inkább azt a barna szeműt nézem, akinek a mellkasán elférne egy háromfogásos vacsora.”
Ahogy telt az idő, a forróság és a jókedv egyre csak fokozódott. A szaunában valaki bekapcsolta a hangszórót, és a háttérben halkan elindult a „YMCA”. Ez volt a jel: a macik nem tudtak ellenállni a klasszikusnak. Zoli felpattant, és táncolni kezdett, a törölközője pedig egyre lejjebb csúszott. Tomi követte, és hamarosan már az egész szauna együtt énekelte, hogy „It’s fun to stay at the Y-M-C-A!”
A tánc hevében Zoli véletlenül meglökte Tomit, aki elvesztette az egyensúlyát, és egyenesen a barna szemű maci ölébe pottyant. A többiek tapsoltak, Tomi pedig csak annyit mondott: „Bocs, de úgy tűnik, a gravitáció is szereti a macikat!”
A hangulat egyre forróbb lett, és a törölközők is egyre lazábban takartak. Zoli odasúgta Tominak: „Mit szólnál, ha most egy kicsit elvonulnánk a jakuzziba? Ott legalább a buborékok is csiklandoznak…” Tomi bólintott, és együtt elindultak.
A jakuzziban aztán már nem voltak zavarban. A pezsgő víz, a meleg testek és a halk nevetések egyre közelebb hozták őket egymáshoz. Zoli megfogta Tomi kezét, és halkan azt mondta: „Tudod, a legjobb a macikban, hogy mindig van mit ölelni.”
Tomi elmosolyodott, és közelebb húzódott hozzá. „És az sem hátrány, hogy a szaunában mindig forró a hangulat.”
A történet vége persze titok marad, de annyit biztosan tudunk: azon az estén sok törölköző csúszott le, és sok nevetés visszhangzott a Maciklub falai között. Zoli és Tomi pedig megtanulták, hogy a legjobb bulik mindig akkor kezdődnek, amikor az ember elengedi magát – és a törölközőjét.