Megbaszott egy barátja részeg feleségét

Ez az igaz történet egy éve történt. Felfordult, és felfrissítette családi életünket, amely már eleve elavulttá és hétköznapivá vált. Utána sok minden volt... De, minden rendben van.

Az egész valahogy váratlanul kezdődött. Otthon ültem, nem zavartam senkit, néztem a Bajnokok Ligáját, vártam a feleségem érkezését. Hazatérési bulit tartottak. És valamiért húzni kezdett. Már éppen ki akartam venni pár üveg hideg sört a hűtőből, amikor megszólalt a csengő.

– Drágám – hallom a feleségem részeg hangját a telefonban. "Itt elromlott a szállítóbusz, így mindenki a lehető legjobban ér oda." Fel fogsz venni, ugye?!

- Drágám, miért nem hívsz taxit?

- Tudod, úgy tűnik, nincs elég pénzem. Természetesen tudok együttműködni, de csak fiúk utaznak felénk.

Elképzeltem a részeg feleségemet egy autóban, olyan férfiakkal, akiket nem ismertem. És az érzéseim megosztottak. Egyszerre izgultam, azonnal, de ugyanakkor a féltékenység érzése is nagyobb erővel lett úrrá rajtam. Nem voltam különösebben féltékeny a feleségemre vagy senkire. De ami a korábbi barátokat, elvtársakat és hasonlókat illeti, gyanakodtam. Hirtelen eluralkodnak rajtad az emlékek, meg akarod majd ismételni fiatalságodat. És annak ellenére, hogy hét éve voltunk házasok, még mindig aggódtam.
- Oké Lena, majd érted!

- Köszönöm kedves, várok. Hajts fel, hívj vissza, kijövök.

Elkezdtem öltözni, és mindenféle gondolatok jártak a fejemben. Mit és kivel csinál ott? Néha az ágyban arról beszélgettünk, hogyan kell valahogy változatosabbá tennünk szexuális életünket. De minden beszélgetés egy vibrátor vásárlásának szükségességére fajult. Ami még mindig valahol egy szexbolt kirakatában hever és vár ránk.

Amíg lesétáltam a kocsihoz, a telefon elkezdett játszani a zsebemben. Nos, azt hiszem, a kisasszonyom már valószínűleg elfáradt, valakivel, hiába feszült. De tévedtem, hívta Kirill elvtársam. Hat hónappal ezelőtt tisztességes összeget kölcsönzött tőlem, és nem tudta visszafizetni az egészet. Készen álltam, hogy halljak egy újabb kifogásról, de ezúttal nem sejtettem. Kiryukha kész volt átadni nekem holnap a tőle esedékes pénzt. Kiderült, hogy új munkahelyén próbaidő után kapott fizetést.

„Egy perc múlva ünnepelünk a fiúkkal” – kiáltotta nekem a telefonból. - Gyere át holnap, mindent elintézek helyetted.

- Miért nem vagy ma este? - Kirill biztonsági őrként dolgozott az egyik szentpétervári szórakozóhelyen.

- Nem! Ma szabadnapom van!

- Tudod, Kirya, attól tartok, hogy az én pénzemet is megiszod?

- Megpróbálom, de ahogy mondják: Ha elkezdődik az ivás, vágd le az utolsó uborkát is.

- Tegyük ezt, most megyek a feleségemért, számításaim szerint a klubod mellett van. És ott te és én keresztezzük útjainkat, és mindent megadsz nekem.

- Rendben! Csak el ne késs!

Minden felhőnek van egy ezüst bélése. Úgy tűnt, mi tehetné fel a város szinte túlsó végébe vezető utazásomat? Nos, a régi adósság tette a dolgát, és én száguldoztam a városban, nem különösebben figyelve a sebességre. De hiába, meg kellett válnom háromszáz rubeltől. Ami a felügyelő egyenkabátjának zsebébe vándorolt. Eleinte nem volt nála aprópénz, és a boltba kellett mennie aprópénzért. Útközben felkaptam egy kétliteres limonádét. Szörnyű volt az illata, és végig szomjas voltam.

Igen, a közlekedési rendőrrel való beszélgetés után nyilván ideges lettem, mert nem húztam meg rendesen a kupakot az üvegen. És lassan az összes két liter az első ülésre ömlött vezetés közben. Így amikor odaértem, a borítókat ki lehetett szorítani.

Lenochkám nyilvánvalóan megnyugodott, mert nem kellett azon gondolkodnia, hogyan juthat haza. Hogy eleget evett, és békésen szunyókált az előszoba kanapéján, ahol a pincérek már eltakarították az edényeket az asztalról. A végzősök közül nagyjából öten maradtak, akik láthatóan taxira és az első buszra vártak.

Felébresztettem a feleségemet, bevittem a kocsiba, és bedobtam a hátsó ülésre. Csak akkor láthattam, hogy mit visel. Nélkülem készült, és nyilván ez is szerepet játszott a ruhaválasztásban. Lenka valami felsőt viselt, ami alatt a meztelen mellek kiálló mellbimbók voltak. Rövid szoknya, harisnya, szűk szabású karcsú, cizellált lábak és tangás bugyi kis rugalmas fenéken. Persze megértem, hogy nem akarja a barátai előtt megmutatni gyönyörű lebarnult testét és erős melleit. És ez a közel harminc éves kor és a szülés ellenére. Végül is sok barátja összemosódott és csengett.

Meg akartam dugni Helent itt a kocsiban, és majdnem simogatni kezdtem. Megindult felém, a bugyija vizes volt. De aztán a csúnya telefon megzavarta minden tervemet, és ilyen volt ez az este.

- Helló, Roma, hol vagy - Úgy tűnik, Kirill már ivott? - A fiúk már elmentek, én pedig itt várok rád.

- Öt perc Kirill, öt perc!

Beugrottam a volán mögé, és elmentem találkozni egy barátommal. Szó szerint pár perccel később már egy sötét alak előtt lassítottam. Ha nem ismerném Kirillt, körbejárnám a háztömböt. Ahogy egy őrhöz illik, sportos volt és rövid hajú. 20 éves korára annyi gyógyszert kipróbált, hogy felpumpálja az izmait, hogy a periódusos rendszer már nem lesz elég. Természetesen azt kell mondanom, hogy ez jó eredményt hozott, de a barátaimmal kinevettük őt, vagy inkább férfias erejét. De biztosított minket arról, hogy ha szexről van szó, mindannyiunkat felülmúl. De ezt senki nem ellenőrizte.

Miután Kirilltől szívességet kaptam, búcsúzni akartam, de megkért, hogy vigyem el a barátaihoz.

- Látod, mindjárt lefújják az egészet, de összetörtek. - nyafogott nekem Kirill. - Nincs messze innen.

- Oké, ülj le. - Aztán eszembe jutott a vizes ülés, és a közelgő reggeli mosás - Menj csak vissza, és még ott is vigyázz, nehogy felébressze a feleségedet.

Kinyitottam a hátsó ajtót és megjelent egy olajfestmény. Lena az oldalán feküdt, az egész ülésen kinyújtózva, szoknyája felemelkedett, lebarnult seggét kissé oldalra fektette. Ki akartam javítani, de Kirill azt mondta, hogy mindenképp belefér, mondván, nem kell elrontani az ember álmát. Erre felcsillant a szeme, és megesküdtem volna, hogy hallottam a szíve dobogását.

- Gyerünk, csak óvatosan. És ne bámulj túl sokat. - Az izgalom ismerős hulláma öntötte el. Feltettem a gyújtást, és éjszaka rohantam keresztül a városon.

- Igen, kicsi a kocsija, nincs elég hely, mozgatni fogom egy kicsit. - Ezekkel a szavakkal hátulról szipogni kezdett. Amennyire a panorámatükör engedte, láttam, hogy Kiryukha kezét Lenka feneke alá tette, a másikat a háta alá, és kissé megigazította mozdulatlan testét. Kiderült, hogy félig ült, félig feküdt az ülésen. A következő kereszteződésben valami utcai versenyző elvágott, így élesen fékeznem kellett. Lenka lerogyott az első ülésre, és Kirill ölébe zuhant. De soha nem ébredt fel, csak motyogott valamit a pezsgőről és a pirítósról.

Egy közlekedési lámpánál megfordultam, hogy lássam, hogy mennek a dolgok, és észrevettem, hogy Kirill hímtagja megnagyobbodott, és világos nadrágja alatt jól látható egy halom formájában. Nem mutattam semmi jelet, csak a tükörben vettem észre, ahogy Kirill enyhén előrecsúszott az ülésből, így Lenka feje az ágyéka környékén volt, az arca éppen a légyén feküdt, és kilóg alatta a halom. Nehéz volt vezetni az autót, a hímtagom felállt, mint egy karó, és a lábam nehezen nyomta le a fékpedált. Lelassítottam, és egy terv született meg a fejemben.

- Kiryukha, vennem kell egy kis kaját otthonra, azt hiszem, a barátai várnak egy kicsit? - és már előre várva a választ, a stacheki kisbolt felé fordult.

– Igen, micsoda probléma – mondta Kirill fojtott hangon, megköszörülte a torkát, és vidámabban hozzátette. - Az étel szent. Mi lesz velem és veled?

- Hát ha teheti, ácsorogjon a kocsiban, hogy ne kapcsolja ki a riasztót, hátha Lenka felébred és megijed!

- Oké, mi van veled gyorsan? - Titokzatos jegyzetek jelentek meg az elvtárs hangjában.

„Igen, a haverjai nem fognak elkerülni” – bár megértette, hogy abban a pillanatban nem a barátaira gondol. - Nem tudod, ezekben a szupermarketekben éjszakánként kiraknak lejárt élelmiszert, hogy az álmos vagy részeg emberek anélkül vigyék el, hogy látnák. Ezért körültekintően kell választani, hogy később ne ragadjon el. Így aludhat húsz percet.

Az autót egy gyengén megvilágított helyen parkoltam le, egy bokrok sűrűje közelében. Kiszállt és a bolt felé indult. De a bejárathoz érve élesen a bejárattal ellentétes irányba rohant. Megkerültem a parkoló autókat és a bokrokat, és megközelítettem az autót. A lényeg, hogy senki ne vegyen észre, különben autótolvajnak tartanak.

Szétválasztva az ágakat, bementem a bokrok közé, és belekapaszkodtam a fába. Valami vödör jött a lábamon, ami nagyon hasznos volt. Amikor a végrehajtó ránézett, benéztem az autóm belsejébe. Még jó, hogy egy időben lemondtam az ablakok színezéséről, a kép, ami előttem nyílt, még mindig ugyanaz volt.

Szétválasztva az ágakat, bementem a bokrok közé, és belekapaszkodtam a fába. Valami vödör jött a lábamon, ami nagyon hasznos volt. Amikor a végrehajtó ránézett, benéztem az autóm belsejébe. Még jó, hogy egy időben lemondtam az ablakok színezéséről, a kép, ami előttem nyílt, még mindig ugyanaz volt.

Kirill nem vesztegette az időt. A nadrágjából már kilógott egy pénisz, amit a feleségem szájába akart nyomni. Motyogott valamit, de még mindig nagyon részeg volt, és nem értette, hol van. Néhány perccel később Kiryukha hímtagja behatolt Lenka szájába, és szopni kezdett, eleinte nem magabiztosan, majd őrjöngve nyelt a végsőkig. Azt kell mondanom, hogy nem volt okunk kigúnyolni Kiryukha méltóságát. És éppen a feleségem száját döngölte. Kirill egyik kezével a fejre állította a tempót, a másikkal a bugyit félretolva Lenka puncijába zuhant. Néhány perc múlva a hátára fektette, és megpróbálta belenyomni a farkát. De nem volt kényelmes, és megpróbálta magára ölteni. Láttam, ahogy Lenka átcsúsztatta a nedves punciját Kirill gyomrára, és a hímvesszője, mint egy kés a vajon keresztül, belélegezte. Lenka felsikoltott, miközben hímtagja a méhéhez nyomódott. De Kirillt már nem lehetett megállítani. Egyik kezével tartotta, felemelte, majd ismét karójára döfte. Karja szabadon lógott, teste pedig az első ülések támlájának dőlt. Kirill megmozgatta a csípőjét, kiszabadította a kezét, hogy érezze feleségem lebarnult melleit. Megpróbált talpra állni, részeg testét a háta alá támasztva, így Lena lehajolva a kocsi mennyezetéhez érintette felálló mellbimbóit. A feje szabadon lógott, csak értelmetlen nyögések szöktek ki ajkán. Aggódtam, hogy ez az óriás eltörheti a feleségem gerincét. Kirill gyorsítani kezdett, még néhány mozdulat, és kipakolta magát. Lenka leesett az ülésre, és Kiryukha visszaadta korábbi megjelenését. Tankolás után úgy tett, mintha aludna. Valahogy betoppantam a boltba, sajnáltam, hogy nem „torzultam” a bokrok között. Miután vettem néhány élelmiszert, és visszatértem az autóhoz, csendben beindítottam a motort, és elhajtottam. Egész úton egy szót sem szóltak. Nem tudtam, mit mondhatnék, és Kirill nyilvánvalóan bűnösnek érezte magát, meg kellett basznia barátja részeg, eszméletlen feleségét. Gyorsan elhozta Kirillt, elköszönt és elindult haza. Ahogy felemeltem a feleségemet a hátsó ülésről, rájöttem, hogy meg kell tisztítanom az egész autó huzatait.

Reggel Lenochka természetesen nem emlékezett semmire, de az is furcsa, hogy nem kérdezett. Úgy döntöttem, hogy legközelebb megkérdezem tőle, milyen volt az öregdiáktalálkozó estéje?