Vágyak tengerén.

Elég, ha csak rámnézel,
azokkal a szép
barna szemeiddel
és a testem azonnal
reagál rád.
Pedig semmit nem
teszel, csak rámnézel.
A lábam elkezd remegni,
kicsit megszédülök,
de nem nézek félre,
nem engedem, hogy
a tekinteted elszakadjon
az enyémtől, mert tudom,
hogy mi következik,
és már alig várom.
Csak kicsit még előtte
édesen megkínzol,
de nem bánom.
Nem sieted el,
és pont ettől
lesz olyan jó.
A konyha ajtóban állsz
én a pultnak támaszkodom,
hogy nehogy elájuljak,
erősen a szélébe kapaszkodom.
Te megindulsz lassan felém.
Érzem, mindjárt végem.
Megállsz előttem,
egy lélegzetelállítóan
szexi, mégis tartózkodó,
férfias mosollyal az ajkaidon.
Még mindig csak nézel.
Érzem, mindjárt elszakad
a cérna bennem.
Meddig húzod még az agyam?
Üvöltöm hangtalanul.
De úgy látszik,
a szemem neked
mindent elárul, és
végre megtörte a jeget.
Mert finoman
megfogod a csípőmet
és a pultra ültetsz.
Már egyikőnk sem bírja
tovább türtőztetni magát.
Elragad minket a szenvedély
önfeledten egymásba feledkezve
élvezzük egymás
követelőző csókjait érintését.
Aztán hirtelen megragadsz,
hurcolsz a lakáson át,
egészen a hálószobáig.
Ott gyengéden az ágyra teszel,
még egy szenvedélyes
pillantást vetsz rám
Aztán elszabadult a pokol.
Minden rejtett vágyunk
a felszínre tör
és mi nem szabunk
gátat semminek,
hisz őrülten
egymásra vágyunk
A szobában ruhadarabok hevernek
elhagyatottan mindenhol.
A vágyak hullámain sodródunk,
ki tudja meddig uralkodtak
rajtunk vágyaink.
De megszűntünk
a külvilág számára
arra az időre.
Csak egymásnak léteztünk.
Csak ketten voltunk Te és én
úszva a vágyak véget
nem érő tengerén.