Kupleráj

Romlott ház belsejét betölti a bűn szaga,
Fekete ajtókon karmolás nyomot hagyva.
Vörös lámpa fényében fedetlen testek hevernek,
Puha keblek a hívogató csípő felett feszülnek.

Jöjj, vándor, s dobd el minden gátlásod kételyed,
Heverj el az illatos kupacban, van még férőhelyed.
Buja fekete pillák alól macskaszemű asszony Reád tekint,
Hozzád hajol, s fekete haja mindent beborít.

Ajka az ajkadon, keze a bőrödön siklik,
Érintésedtől érzed, hogy teste Neked megnyílik.
Befogad Ő meleg otthonába,
S Te úgy érzed, hazatérsz forró ágyékába.

Mint kismacska tekereg s vonaglik alattad,
Benne a tüzet Te fakasztottad.
Izmai Rád feszülnek, miközben kirobban belőle a kéj,
Majd pihegve elterül a kielégült asszonyi lény.