dddd - Biszex Férfi szexpartner Kiskőrös
     
     
     
34 éves
Biszex
Férfi

Cikkek idő szerint
2024. 11. (16)
2024. 10. (11)
2024. 09. (14)
2024. 08. (13)
2024. 07. (17)
2024. 06. (24)
2024. 05. (16)
2024. 04. (21)
2024. 03. (14)
2024. 02. (16)
2024. 01. (19)
2023. 12. (12)
2023. 11. (14)
2023. 10. (14)
2023. 09. (11)
2023. 08. (27)
2023. 07. (16)
2023. 06. (11)
2023. 05. (16)
2023. 04. (20)
2023. 03. (21)
2023. 02. (6)
2023. 01. (17)
2022. 12. (25)
2022. 11. (13)
2022. 10. (13)
2022. 09. (20)
2022. 08. (32)
2022. 07. (22)
2022. 06. (28)
2022. 05. (17)
2022. 04. (20)
2022. 03. (29)
2022. 02. (17)
2022. 01. (27)
2021. 12. (14)
2021. 11. (26)
2021. 10. (29)
2021. 09. (22)
2021. 08. (32)
2021. 07. (26)
2021. 06. (11)
2021. 05. (18)
2021. 04. (13)
2021. 03. (18)
2021. 02. (13)
2021. 01. (21)
2020. 12. (22)
2020. 11. (15)
2020. 10. (17)
2020. 09. (11)
2020. 08. (20)
2020. 07. (18)
2020. 06. (23)
2020. 05. (16)
2020. 04. (21)
2020. 03. (22)
2020. 02. (18)
2020. 01. (27)
2019. 12. (25)
2019. 11. (14)
2019. 10. (14)
2019. 09. (33)
2019. 08. (31)
2019. 07. (16)
2019. 06. (14)
2019. 05. (11)
2019. 04. (12)
2019. 03. (7)
2019. 02. (13)
2019. 01. (28)
2018. 12. (11)
2018. 11. (16)
2018. 10. (12)
2018. 09. (19)
2018. 08. (6)
2018. 07. (5)
2018. 06. (4)
2018. 05. (7)
2018. 04. (5)
2018. 03. (8)
2018. 02. (3)
2017. 12. (3)
2016. 10. (1)
2016. 01. (4)
2015. 10. (4)
2015. 06. (2)
2015. 03. (2)
2014. 12. (1)
2014. 10. (1)
2014. 08. (1)
2014. 07. (2)
2014. 06. (2)
2014. 05. (2)
2014. 04. (3)
2014. 03. (1)
2013. 07. (1)
2013. 06. (1)
2012. 12. (1)
2012. 08. (2)
2012. 04. (1)
2012. 02. (1)
2012. 01. (1)
2011. 10. (1)
2011. 09. (1)
2009. 07. (6)

A zene szeretete

A nyári napfény lágyan hullott a városra, amikor Ben és Ádám először találkoztak. A parkban ülve mindketten a saját világaikban merültek el, amikor Ben hirtelen felpillantott, és észrevette, hogy egy azonos korú srác mellett ül. Kicsit félszegen, de mégis kíváncsian szólt hozzá.

– Szia! Mit olvasol? – kérdezte Ben a könyvet bújó Ádámtól.

Ádám meglepetten emelte fel a tekintetét, majd elmosolyodott.

– Csak egy kis sci-fi. Te meg mit csinálsz itt egyedül?

Aznap este, amikor a parkból hazafelé tartottak, barátságuk szikrája már lángra lobbant. Kezdetben csak hetente találkoztak. A park lett a találkozóhelyük. Beszélgettek az iskoláról, a szüleik szokásairól, megosztották egymással az álmaikat és félelmeiket. Mindketten rajongtak a zenéért; Ádám gitározott, Ben pedig énekelt. Az elkövetkező hetek során egymást inspirálva alkottak dalokat, amelyeket a barátaiknak mutattak be.

Azonban a nyár vége felé a dolgok megváltozni kezdtek. Ben és Ádám napjaik egyre zsúfoltabbak lettek, hiszen azért a suliszezon kezdete előtt mindenki akarta kihasználni a nyarat. Ádám elutazott a szüleivel a Balatonra, míg Ben a nagyszüleinél töltötte a napokat a vidéki házban. Amikor visszatértek a városba, a találkozók ritkulni kezdtek.

Eleinte mindketten aktívan keresték egymást. Azonban egyre inkább azt érezték, hogy a múlt nyári barátságuk mintha elhalványulna. Ben úgy érezte, hogy Ádám távolodik. Hiába küldött neki üzeneteket, Ádám mindig késlekedett a válaszokkal, vagy egy-egy rövid üzenetben válaszolt. Ben már-már azt hitte, hogy talán csak ő gondol a barátságukra.

Egy nap, elkeseredve, Ben mégis küldött egy üzenetet, ami így szólt: „Hé, mi van veled? Hiányzol! Azt hittem, hogy jó barátok vagyunk.” A válasz nem érkezett meg, és ezzel Ben szívében egy üresség támadt. Próbálta megérteni, mi történhetett Ádámmal, de csak találgatásokba fulladt a fejében.

Napok teltek el, ám a csend csak egyre nyomasztóbbá vált. Ben elhatározta, hogy nem adja fel, és megpróbálja újra felvenni a kapcsolatot. Talán csak elfoglalt volt, gondolta. Ezért másnap egy újabb üzenetet írt: „Mikor találkozunk legközelebb? Meg kellene beszélnünk!” De válasz ismét nem érkezett.

Ahogy a hetek múltak, Ben egyre inkább csalódottá vált. Az emlékek, amiket együtt teremtettek, egyre inkább elhalványultak. A sok közös pillanat, a nevetések, a zenélés mind-mind a múlt homályába merültek. A város, amely korábban tele volt élményekkel, most egy szürke, unalmas hely lett számára.

Egy nap, amikor már azt hitte, hogy elengedte Ádámot, váratlanul találkozott vele a szupermarketben. A srácok egymásra néztek, és Ben szíve hevesen kezdett verni. Ádám arca láthatóan meglepett volt, de az izgatottság helyett inkább zavar lehetett rajta.

– Szia, Ádám – köszönt Ben, próbálva elrejteni az érzéseit. – Régen találkoztunk!

– Szia, Ben! Igen… egy kicsit elfoglalt voltam. Sokat dolgozom, tudod… – mondta Ádám, de a szavaiból hiányzott az őszinteség.

Az út azonban nem tartott sokáig, hiszen hamar elköszöntek egymástól. Ahogy Ben hazaért, megint a csend nehezedett rá. Tisztában volt vele, hogy a barátságuk gyengülése fájdalmasan érintette, és nem tudta, hogy miért hunyták be a kapukat, amelyek valaha megnyitották őket egymás felé.

Egy hónap telt el az utolsó találkozó óta, amikor Ben végleg megértette: néha a barátságok változnak, és nem mindenki képes kezelni a fejlődést. De a zene mindig maradni fog, és Ben eldöntötte, hogy nem hagyja, hogy Ádám eltűnése megölje a szenvedélyét. Érezte, hogy a dalok addig is vele maradnak. Az emlékek élni fognak benne, és talán egyszer, ha a csillagok szépen rendeződnek, újból találkoznak.

Hozzászólások


Még senki nem szólt hozzá a cikkhez.






 
Sütiket (cookie-kat) használunk a weboldalunk látogatásakor biztonsági és felhasználóbarát funkciók biztosítására, valamint statisztikai adatok gyűjtésére. További információ: Adatkezelési Tájékoztató