Mostoha

Egy szép nyári éjszakán, amikor a csillagok ragyogtak a eget, és a hold fénnyel világított, István, a 35 éves férfi elhatározta, hogy titokban elmenekül a városból, és egyedül elmegy a hegyekbe. Amint a sötétben sétált, az átlagosnál magasabb emberek között érezte magát, amikor hirtelen meglátta 23 éves koraúj fiatal lányt, Luca-t, aki egyedül sétált az erdőben. A fiatalabb nő szépségére és szilajkodó természetére hatott István, és megszűnt figyelmeztetni magát az időbeli különbségükkel szemben. A titokban összebarátkoztak, és egymásba szerették egymást, anélkül, hogy bárki is felfedezte volna ezt a tiltott szerelemüket.
Amint a nap felkelt, és a hold elhagyta az eget, István és Luca elhatározta, hogy tovább is maradnak együtt. Egy titkos szállodában szálltak meg, ahol éjszakai randevúikat tartották, és a városból való elmenekülésük érzelmi tartalmát felfedték egymásnak. De a szerelemük hamarosan rájuk szállt, és az álmaikat, álmokat és reményeiket együtt valósították meg. Azonban nem maradt sok idő erre, mert Luca anyja, egy gazdag üzletember lánya, felfedezte a titkos kapcsolatot és elhatározta, hogy megváltoztassa a sorsot, hogy István-t az ő lányának adjon.
István és Luca számára a házasság gondolata elviselhetetlen volt, hiszen az ő szerelemmel kapcsolatos álmaikban nem ismertek korlátokat. Egyedül nem voltak képesek elengedni egymást, és úgy érezték, hogy az életüknek véget vetne a házasság. Így hát egy titkos tervet szövöttek, hogy elhagyják a várost és egy új életet építsenek maguknak. De Luca anyja, aki nem adta fel az ötletét, elhatározta, hogy mindenképpen meg akarja szerezni fia ügyét.
Egyre nagyobb nyomás nehezedett rájuk, mint ahogy Luca anyja egyre inkább felvette a lapot. István és Luca úgy érezte, hogy csak úgy menekülhetnek meg a szülői tervétől, ha elmennek az ország egyik végeire, ahol teljesen új életet építhetnek. De a sors nem volt velük, és amint elkezdtek elhagyni a várost, rájuk szállt az igazságtalanság. Az utazók átverte őket, és elrabolták Luca értékes ékszereit, amelyekkel mostoha anyja azonnal el akarta adni Istvánt.
A félhomályos szoba falai olyan sötétnek tűntek, mint az őket körülvevő jövő. István és Luca elernyedve ültek az ágyon, kimerülten és teljesen reményvesztetten. A rendőrök előttük álltak, az ellopott ékszerekkel, amelyek mostoha anyja kezei közé kerültek. Luca anyja mosolya szinte szadista volt, ahogy ránézett fiaira, aki mostoha feleségére. "Ez a ti hibátok volt", mondta, és Istvánt elvette az ügyintézőktől. "Te elveszíted mindent, ami neked van." Az utca hangjai messze túl voltak a szobán, de István és Luca hallotta őket, mint egy szomorú dalot, amelynek véget nem ér.