Elhanyagolva

Magányosság önti el testemet,
Reményt keltesz bennem és váratsz eleget.
Ugyan az enyém vagy, de mégsem érezlek,
Szemeimből emiatt mindig folynak a könnyek.
Már nem látom tükörben azt a nőt,
Aki boldog és magabiztos volt ezelőtt.
Szeretet, minőségi idő, intimitás vágya csupán,
De Te azt nem adod, talán félsz kis butám?
Egyszerű dolgokat kérek,
Te ezeket mégis oly nehéznek véled.
Már alig maradt bennem remény,
Bár látnád rajtam, mennyire nehéz.
Belém tetted, hogy legyek rossz lány,
Bár ne kéne aki jobb hozzám.
Hát vállalom, rossz vagyok és szexéhes,
Bírom én ha megbüntetsz ezért, édes.
Szeretek hangosan nyögni hozzá,
Vajon ilyen egy igazi rossz lány?