hy

edzésen mindig észrevétlenül elröpült az idő, bár Vali azért tudatában volt, hogy lassan a vége felé közelednek, mert combizmai és feneke eléggé elfáradtak már. És valóban, Péter ebben a pillanatban szólt, hogy léptessen oda hozzá, megveregette a ló nyakát és tartotta a szárat, amíg Vali leszállt. Nem nagyon szokott udvariaskodni, ami hozzátartozott a lovasember imidzshez, és Vali nem is bánta, udvariaskodnak vele éppen elegen. Rámosolygott a férfira, megköszönte az órát és a helyére vezette az állatot. Bérlovarda volt, saját lovászt alkalmaztak, de Vali csak késő este tudott kijárni a lovához, ilyenkor pedig a lovász már rég hazament. Péter, akit valamilyen családi összeköttetés révén ismert meg, csak azért vállalta az este nyolctól kilencig tartó edzést, mert Vali szorgalmas volt és kitartó, egyszer sem hiányzott és mert nagyon kedves nőnek tartotta. Ráadásul az idő sem sürgette, mivel ott lakott a telep szolgálati lakásában.

Ilyenkor, kedd esténként az edző általában segített még Valinak megetetni a lovat, de most eltűnt valamerre, és a lány hirtelen észrevette, hogy mennyire kihalt minden. Jó éjszakát kívánt a lónak, de nem ment vissza egyenesen az öltözőbe, hanem kisétált a fedeles lovarda ajtaja elé. Megdöbbent. Esett ugyan a hó egész nap, de most kifejezetten szakadt, és valószínűleg az elmúlt másfél órában is ugyanígy szakadhatott, mert az utakat és az épületeket vastagon borította. Valinak rossz sejtése támadt, megkerülte a fedeles pályát, a parkoló felé indult. Amikor meglátta a kocsiját, és mellette Pétert, már tudta, hogy nem lesz egyszerű a hazajutás. Öltözzön át nyugodtan, mondta a férfi, aztán jöjjön vissza, majdcsak kitolják valahogy. Vali általában szerette az edző nyugodtságát, most viszont ideges lett tőle, de nem szólt semmit, visszasietett az öltözőbe, beállt a zuhany alá. Huszonkilenc éves, sovány, izmos, bár kissé alacsony, nagyon ápolt, nagyon jól öltözött, elég gazdag, független, magas beosztásban dolgozó, okos, intelligens nő – ez volt Vali.

Néhány évig férjnél volt, de tavaly elváltak, azóta egyedül élt, még alkalmi kapcsolatai sem voltak. Szerette volna, ha vannak férfi barátai, de nem vágyott sem az udvarlásukra, sem arra, hogy lefeküdjön velük. Nem akart csupán a magány miatt belerohanni egy kapcsolatba, viszont, bár tudta, hogy képes szerelem nélkül is lefeküdni valakivel, azzal is tisztában volt, hogy utána majdnem biztosan beleszeretne az illetőbe, aztán pedig jönnek a nehézségek. Péter azonban nem az a fajta férfi volt, akivel az ember barátkozik, elbeszélget a világ eseményeiről, vagy kiállításokra jár. Voltaképpen egyáltalán nem tudta milyen ember is Péter, csak azt, hogy úgy 45 éves lehet, elvált a feleségétől, de azért a hétvégéket vele, meg a fiával tölti, és hogyha egy nő kerül az útjába azt általában nagyon hamar két vállra dönti. Ő kivétel volt, szerette volna azt hinni, hogy a tisztelet miatt, de valószínűbbnek tartotta, hogy azért, mert még Zolival, a volt férjével együtt kezdtek Péterhez járni lovasedzésekre, és a két férfi nagyon jól megértette egymást. Péternek pedig voltak elvei, például, hogy a barátai feleségeit még véletlenül sem próbálja meg elcsábítani.

Ennek ellenére, már akkor is volt valami Péterben, talán ahogy Valira nézett, ami bosszantotta a nőt. Valahogy azt mondta volt a tekintete, hogy „nem akarlak, de ha akarnálak, bármikor megkaphatnálak. ” Edzés közben a férfi sokszor igazította meg az ülését, a lábtartását, a csípőmozgását, ilyenkor mindig jó erősen belé markolt, egyetlen percig sem titkolva, hogy jólesik neki a dolog. Ezt különben még Zoli előtt is megtette, de egyikük sem zavartatta magát, ez szintén beletartozott az eldurvult lelkű keményfickó, azaz a lovasedző szerepébe. De már akkor ott volt az a tekintet, és akkoriban még a mostaninál is jobban idegesítette Valit. És idegesítette az is, hogy Péter figyelmét nem kerüli el semmi, rögtön észreveszi, ha Valinak remeg a keze, ami gyakran megesik, ha ideges, fél, vagy zavarba jön. Nemcsak észreveszi, de szóvá is teszi, ne remegj, béke van, meg ehhez hasonló megjegyzéseket tesz, borízű hangon. A lovak mindenesetre nagyon szeretik Pétert, nem csoda, az ő rezdüléseiket is megérzi, ráadásul nem durva velük, soha. Furcsa, pedig – lovasedző imidzs – Péter valószínűleg elég rendesen iszik.

Vali bedobálta cuccait a táskájába és visszament a kocsihoz. Péter nem volt sehol, de a kocsi ablakai le voltak tisztítva, és a környékéről ellapátolta a havat. Vali egy darabig tétován állt, aztán bepakolt az autójába. Elhatározta, hogy kimegy a bejárat elé, és megnézi milyen állapotban van a kocsiút. A „tanya”, ahogyan az odajárók tréfásan emlegették az exkluzív lovasudvart, csak három kilométerre volt a várostól, és egyetlen betonos út vezetett oda. A többi, azok az utak, amelyikeken lovagolni szoktak, erdei földutak voltak mind. A kapunál állva az első gondolat, ami eszébe jutott, hogy kiszámolja, hogy ha fél óra alatt tíz méternyi utat lapátol ki, akkor a három kilométert, ameddig a kotort főúthoz elér, 150 óra alatt takarítaná le. A hólapátolás gondolatát tehát elvetette. A hóesés mindenesetre gyönyörű, nem keseredett el, majd alszik az öltözőben, reggelre úgyis itt lesz a hókotró. Elővette a telefonját, és a szüleit hívta. Minden este felhívta őket, most éppen csak annyi ideje volt, hogy röviden elmondja a helyzetet, és megnyugtassa őket, hogy van hol aludnia, amikor a készülék lemerült. Tudta, hogy le fog merülni, de úgy számított, hogy a nap végéig kibírja, aztán majd otthon feltölti. Egy kicsit megijedt, mert eszébe jutott, hogy most aztán bármi van, nem tud segítséget hívni, de nem foglalkozott túl sokat a gondolattal, visszament az autóhoz.

Péter ott állt, dohányzott a kocsinak dőlve, és már egy ideje őt figyelte. Ha megfelel Valinak, éjszakára fel tudja ajánlani az edzői lakás vendégszeretetét. Szeretnéd, mi, vágta rá gondolatban Vali, hangosan pedig, hogy nem, kösz, majd alszik az öltözőben, majd, mert úgy érezte bántó lehet az elutasítása, gyorsan hozzátette, hogy ha viszont Péter meghívja egy pohár talfömalfénalfyralfe, azt szívesen veszi. Egyébként Vali mostanában ritkán kívánta az aalflkalfohalfolalft, de ezúttal jól esett volna egy pohár szíverősítő. A férfi elvigyorodott, kutatóan ránézett, aztán megfordult és elindult a lakás felé. Vali a vállára vette a táskáját és követte. Nem volt még a lakásban, bár annak idején Zoli meg ő gyakran maradtak edzés után, hogy Péterrel elbeszélgessenek egy kicsit, de az nyáron volt és mindig kint üldögéltek a verandán. Azt várta, hogy odabent kosz lesz meg rendetlenség, de a lakás egész rendesnek tűnt, és a cserépkályha kifejezetten hangulatos volt, most pedig áldásként jött, mivel a rövid szabadban töltött idő alatt Vali úgy behavazódott, mint egy hóember, és a több kilónyi hó kezdett beleolvadni a ruhájába. Levette a kabátját, a pulóverét, és a kandalló mellé akasztotta, egy nagy álló szárítóra, amin már ott lógott Péter kabátja is.

Hirtelen észrevette, hogy vékony, fekete trikója alatt, két kis szegecsként ágaskodnak mellbimbói a hideg miatt. Zuhanyzás után nem vette vissza a melltartóját, mert arra gondolt, most már perceken belül hazaér, addig úgysem látja senki, és a ruhadarab amúgy is elég kényelmetlen. Megpróbálta feltűnés nélkül keresztbe fonni a karját, de ekkorra Péter éppen kitöltötte maguknak a palfálalfinalfkáalft és felé nyújtotta az egyik poharat. Ahogy Vali érte nyúlt, idegesen vette észre, hogy megint remeg a keze. Észrevette a férfi is, halkan megkérdezte, Vali vajon mitől fél, mire ő, talán a szándékoltnál hangosabban, és mindenképpen megjátszottan felnevetett, hogy nem, nem a félelem jele, mindig is remegős volt a keze, valószínűleg az idegesség miatt, de ő sem tudja. Nem egyhajtásra itta meg a palfálalfinalfkáalft, mégis gyorsan. A második pohár után érezte, hogy kezd jól lenni, elmúlik az idegessége, az arca pedig tüzel. Beszélgettek, eleinte lovakról, lovasokról, majd mindenféle másról is, és a férfi szemében egyre gyakrabban villant meg egy furcsa, a prédára leső ragadozóra emlékeztető fény.

A harmadik pohár után Vali érezte, hogy jobb ha megy, mert az ösztönei kezdik átvenni az irányítást, és nem akarta, hogy az este Péter ágyában végződjön. Megyek, mondta, és felállt az asztal mellől, de ugyanabban a pillanatban felállt a férfi is az ajtóhoz lépett, ráfordította a kulcsot, kihúzta a zárból és zsebre rakta. Nem. Csak ennyit mondott, a hangja rekedtes volt és halk. Vali nem tudta mit tegyen. Az egész nem olyan volt, mint egy ealfrőalfszalfak, hiszen az ő fejében is megfordult a gondolat, hogy jó lenne Péterrel, most viszont kicsit megijedt, mert senki nem kérdezte a véleményét és ehhez egyrészt nem volt hozzászokva, másrészt általában nem is volt hajlandó eltűrni az ilyesmit. Harc lesz, gondolta magában, sajnos drágaságom nem ez a módja, hogy engem elcsábíts. Add ide a kulcsot, mondta halkan, de érezte, hogy a szándékoltnál határozatlanabb a hangja. A nyomaték kedvéért a férfi felé lépett, kinyújtott tenyérrel. Add ide Péter, túl sokat ittunk, ne tegyünk olyasmit amit később megbánnánk. Csak te ittál túl sokat, válaszolta a férfi, meglepő egykedvűséggel, elkapta a lány feléje nyújtott csuklóját, hátralökte az előszobafalhoz és szorosan eléállt.

Vali két karját a férfi mellkasának támasztva próbálta őt eltolni magától. Nem volt küzdelem, Péter szinte gyengéden fogta meg a két, mellének nyomódó öklöt, és szorította még jobban a falhoz a lányt. Ne félj, és ne mondj semmit, mondta, miközben simogatni kezdte a mellét. Vali úgy érezte álomban cselekszik, keze lefutott a férfi derekán, a zsebéig, ahová a kulcsot rakta, majd egyetlen pillanat alatt kirántotta azt, közben a másik kezével ellökte Pétert, az ajtóhoz ugrott, és megpróbálta kinyitni. Talán bele sem gondolt, mennyire reménytelen a próbálkozása, arra sem volt ideje, hogy beledugja a kulcsot a zárba, a férfi már mögötte állt. Egyik kezével a karját csavarta hátra, a másikkal a nyakát ölelte át hátulról. A kulcs a földre hullott, miközben bevonszolta a lányt a kis hálószobába. Egy nagy íróasztal és egy ágy volt a bútorzat, az asztal előtt a falon tükör. Az asztallal szembe, a tükör elé állította Vali, aki már nem küzdött. Most már félhetsz, mormolta a fülébe és lassan lenyomta Valit az asztalra. Gyakorlott mozdulattal átnyúlt a lány hasa alatt, kigombolta és lehúzta a nadrágját. A puha vastag posztónadrág alatt Vali nagyon szexis fekete combharisnyát viselt, szerette ezeket a ruhákat, jólesett neki a tudat, hogy csinos még akkor is, ha nem látja senki.

Most vékony fekete trikóban, bugyiban és harisnyában, egy asztalra szorítva, teljesen kiszolgáltatva egy férfinak, nagyon félni kezdett. A tükörben meglátta, hogy a férfi kezében egy lovaglópálca van. Amennyire tudott hátrafordult, hogy lássa mi történik, közben elcsukló, ijedt hangon kérlelni kezdte Pétert, hogy hagyja elmenni, most még nem késő, ő senkinek nem szól, minden rendben lesz, majd legfeljebb a jövőben elkerülik egymást. Idáig jutott, amikor a férfi szelíden visszanyomta őt az asztalra. Fogd be a szád Valika, fogd be a szád szépen és koncentrálj, mert most jön a büntetés. Amikor először lecsapott a pálcával Vali megpróbálta kitépni magát és ordított ahogy a torkán kifért, de a férfi megragadta a haját, fölé hajolt és a fülébe sziszegte, hogy minél többet mozog, minél hangosabban ordít, annál többet kap. Akkor fogja abbahagyni, amikor teljesen némán és mozdulatlanul fekszik az asztalon.
– Nem mondom el többször, úgyhogy jegyezd meg, mondta és megint lecsapott, fehéren izzó fájdalom hasított a lány combjába, ahol az ütés érte. Vali persze zokogott, és könyörgött, hogy hagyja abba, de könyörtelenül, egyik csapás jött a másik után, hiába dobálta magát, vonaglott, nem használt semmit.

Valit még soha, senki nem bántotta, az életben nem érzett még ilyen fájdalmat és malfegalfalalfázalfottságot, folyt az orra, egybemosódott a könnyeivel, aztán végül olyan elviselhetetlen lett a fájdalom, hogy megpróbált csendben és mozdulatlanul maradni, de képtelen volt rá, így ismét könyörögni kezdett, hogy mindent megtesz, csak Péter hagyja már abba. Ekkorra már vagy tizenötször csapott le a pálca, de most abbamaradtak az ütések.
– Akkor mostantól csak akkor beszélj, ha kérdezlek, mondta halkan. Simogatni kezdte a lány fenekét, majd lassan lehúzta róla a bugyit. Lábával nagyobb terpeszbe kalfénalfysalfzealfrítette Valit, aki még mindig szipogott, de érezte, hogy felizgult, hogy várja, hogy a férfi megint megsimogassa. Péter most a combja közé nyúlt, egyenesen a puncijához, és persze egyetlen pillanat alatt rájött, hogy mi a helyzet.
– Látod még így is, még így is akarod. Vagy éppen ezért? Felizgat a kiszolgáltatottság, kicsi lány? Ismerkedj meg akkor a kedvenc pálcád másik végével is.

Egyik kezével széthúzta a pináját, a másikkal lassan becsúsztatta a pálca nyelét, a markolat szépen kidolgozott, vastag bőrrel bevont henger, kábé olyan vastag, mint egy nagyobb pénisz. Vali nyöszörgött, most már a gyönyörtől, és ahogy a férfi elkezdte ki-be húzogatni a pálcát, rögtön elélvezett. A pálca nyele lucsogott a nedvességtől amikor kihúzta, és Vali fel akart emelkedni, de a férfi nem engedte. A pálca végével simogatni kezdte fájó fenekét, egyre határozottabban közelítve a segglyuka felé. Ne, nyögött fel Vali, de ekkorra már a férfi elkezdte betolni a pálcát. A lány nyüszített a fájdalomtól, de nem mert szólni, és ugyanakkor élvezte is, ami történik vele. Ebben a pillanatban érezte, hogy a férfi a másik lyukába is belehatol. Pénisze egészen kitöltötte a pináját, miközben seggét majdnem szétfeszítette a pálca nyele. Soha nem érzett még ilyen kéjt, fájdalmat, gyönyört, szégyent egyszerre. Érezte, hogy robbanásszerű orgazmushoz közelít, ebben a pillanatban azonban a férfi kihúzta belőle a rudat és magát is.
– Ó te kis szuka, suttogta a fülébe, maga felé fordította Valit, egy zsebkendővel megtörölte az arcát, felemelte, az asztalra ültette, széthúzta térdeit, közéjük állt, és lassan, ezúttal elölről nyomta a lányba a faszát.

Vali szeme tágra nyílt az ijedségtől, mert a férfi szerszáma – amit most először látott meg – hatalmas volt. A lélegzete is elakadt, ahogy Péter baszni kezdte, kénytelen volt átölelni, nem volt választása, közben pedig arra gondolt, hogy tényleg micsoda kis szuka, mennyire nem bírja elviselni a félelmet, a fájdalmat, az egyedüllétet és egyre szorosabban ölelte a férfit és a nevét suttogta, és kérlelte, hogy ne hagyja őt el reggel sem. A férfi egy idő után tenyerével tapasztotta be a száját, abban a pillanatban, amikor Vali másodszorra is elélvezett, éppen egyszerre Péterrel.

Hogyan végződhet egy kapcsolat, ami így kezdődik? Sehogy. Már a másnap reggel is kellemetlen volt, Vali megfürdött, kávét ittak, a nagy hóról beszélgettek, meg hogy az utat már biztosan letakarították. Vali igyekezett nem ránézni Péterre, közben azon töprengett mi legyen ezentúl. Az lett, hogy Péter, aki egyébként régimódi volt és elvei voltak, kötelességének érezte, hogy udvaroljon Valinak, aki viszont néhány randevú után rájött, hogy nem tud mit kezdeni a férfival. Szeretkeztek, eljártak lovagolni, ezen kívül azonban két külön világban éltek. Néhány hónap után Vali kapott egy külföldi állásajánlatot, amit elfogadott, attól kezdve minden kapcsolat megszakadt kettejük között.
.