Ki korán kel.

Ki korán kel és kedvesen hivogat,
reám mutatva, ölel s nem írogat.
Ki testemhez símulva, vágyaimat élteti,
bennem a nyugvó tüzet, izzásra birja, készteti.

Ily hajnalban, csókokkal borítván be testem,
ettől jön meg ébredés után, mindenféle kedvem.
Vad tüzem, újra éledni kezd az ágyban, lángot vetek,
Így kezdődjön mindenkinek, hétfőtől a hete.

Folytatódjék, csapongva örömökkel teli bujasággal,
szeressük egymást, ne törődjünk butasággal.
Szorítsd a testem, végtelen öleléssel szabadon,
te kívántad, most foglak téged, ígérve szép szavadon.


Közeleg a reggel, mi így is szeretjük egymást imádva,
hogy ismerhetlek, édes szívem, foglaljuk mi imába.
Beléd bújva, tested melegét, illatától beindulva,
a munkát ma hanyagoljuk, azt ne mond, hogy elinduljak.

Hozzászólások


Még senki nem szólt hozzá a cikkhez.