Vad szex

Húsodba kötél vág, béklyóm már nem ereszt.
Enyém vagy, kedvesem!
Ijedten vergődve figyeled léptemet,
szép tested meztelen.

Reszketve várod, mit tesz két kezem veled;
simít vagy üt ismét?
Combod és farod már pirosra paskoltam,
mint szemérmed kincsét.

Váltsunk hát valami másra, mi nem volt még,
s új élvet tartogat!
Egy cseppnyi vér serken csupán pengém nyomán,
nézem az arcodat.

Félsz, látom, s mondanád, amit már oly sokan,
de szádban zord pecek.
Nem szólhatsz most, csak nyögj vagy sikolts, ha úgy jobb!
Szavak nem kellenek.

Nem sejted, mily édes a kín, ha én adom,
s nem ismered magad.
Megtanítom, hogy gyötrelem miként hoz kéjt,
midőn mélyből fakad.

Bőrödbe suttogja titkát a korbácsom,
s megérted majd dalát:
a kínból, könnyek közt születő vágyálom,
vad gyönyör jajszavát.