Udvarló

Kezed magamhoz húzom
Ujjad finom begyet érzem
Simogat esti alkony
Tudod, tiéd vagyok egészen

Pislákol a fény a szobában
Halkan lépsz ma is mellém
De bensőmben nagy a láng
Mindig is te voltál gyengém

Bőröd selyem, legdrágább bársony
Szemed tüze, ha villan
Tudod, hogy meg kell fognod
Mert a pillanat gyorsan illan

Ha ránk borul a holdtalan éj
Lüktetésedet én érzem csupán
Álmomban is álmodat őrzöm
Míg egymásban fekszünk kuszán