Iván 1. rész

Iván
Volt egy srác az életemben. Pár évvel fiatalabb tőlem, egy városból származunk. A fiút, kit nevezünk Ivánnak, az édesanyja által ismertem meg, hiszen akkoriban az anyja és én munkatársak voltunk.

Iván egyke gyerek volt, kicsit mindig is magának való, nem voltak barátai, nem igazán élt szociális életet, de viszont valami vonzó még is volt benne, amitől a fantáziám mindig beindult, pedig mondhatni, hogy átlagosan nézet ki. Alacsony, szőkés, nagyon rövid haj.

Többször találkoztunk a városban, beszélgettünk is, és valahogyan de éreztem, hogy én is érdeklem Őt, ha nem épp szexuálisan, de barátilag biztosan. Nagyon sok közös volt bennünk, az érdeklődési korunk is hasonló volt. Amikor aztán egyedül voltam itthon, rákérdeztem, hogy átjönne-e, beszélgetünk, hülyülünk. Át is jött. Megnéztünk egy filmet, majd elmentünk a fürdőszobába. Amíg Ő hugyozott, én kitaláltam azt, hogy nekem komplexusaim vannak a farkam mérete miatt, és mutassa már meg, hogy az övé mekkora. Nem hezitált... Megmutatta, hát szép farka volt az tuti, picit görbe, nagy makkal. Woow mondtam... És rá is markoltam, Ő csak nyogott párat. Megkért, hogy mutassam meg én is, mondtam oké, de már az enyém is áll. Elővettem és elém is térdelt. Életem legjobb szopása volt, pedig azt mondja, hogy még előtte soha nem csinált ilyet. Kicsit fogadott is, de nem zavart. Tövig nyelt, igazi mélytorkosan tette a dolgát.
Kértem, hogy én is, de mondta, hogy ez az én napom, és ma csak Ő akár engem leszopni párszor. Na azt el kell mondanom abból a párból az este folyamán négyszer élveztem a szájába, és Ő mind lenyelte.
Nagy sajnálatomra, a dugás valamiért elmaradt, pedig esküszöm, hogy igyekeztem, ahogy hanyat feküdt az ágyon és én a testen ülve szopattam, az álló fasza pedig a seglyukamnál volt, csak nem akarta belém rakni, pedig játszottam vele, fogdostam, és a segglyukamhoz közel is raktam, picit a makkja hozzá is ért, de csak nem akarta belém tenni. És én meg úgy voltam vele, hogy na majd máskor... Majd máskor jól megdugatom vele magam

Azóta is néha összejárunk, de majd egy másik történetbe elmesélem...