Nyalta és falta

Már csillog a nap sugára
Húsos feneked minden pontjára.
Ujjaim szanaszét matatnak testeden,
A nyelvem is nyalogat nyakadon, melleden.

Könnyűen nyögve fújod a levegőt.
A tested remegve rám feszül.
Harapd a fülemet! Karmold a hátam!
Szerelmünktől az Isten is beszédül.

Ágaskodom, a szádba vágyom.
Ha nem kapod be, nem jön ma álom.
Körbe fonta nyelvét a farkamon
és éreztem, hogy a lelkem elhagyom.

Nyalta és falta, nem ált le a szörnyeteg.
A testem minden porcikája érte remeg.
Csak nyalta és falta, kiszívta a lelkemet.
Csak mosolygott és nyelt egyet.