A félszemű lány

Egy esős hétköznap délután volt. A ház előtt vártam a buszra. Fázósan húztam magamon össze a dzsekit. Micsoda nap! Mindig is utáltam a nyirkos időt, főleg ha esett is. És ez a nap ilyen volt.
Beálltam a megálló mögötti bolt eresze alá és vártam a csodát, hogy egyszer talán előbb jön a járat. Aztán egyszer csak jött a csoda, aki egy lány volt tiszta feketében. Fekete volt a kabátja, a csizmája, a nadrágja, sőt még a haja is és talán a szeme is fekete volt, de abból csak az egyiket láttam, mert a másikon szemtakarót viselt. Persze az is fekete volt. Néztem barna bőrét és elöntött a bizsergés. Valami mágikus erő vonzott hozzá és én léptem egyet felé. Ahogy megmozdultam, rám nézett és már láttam, hogy sötétbarna a másik szeme, a szemfehérjéje pedig olyan sárgás, ami mindig is feltüzelte a vérem. Néztük egymást és én egyszer csak megszólaltam: - Akarsz baszni?
- Tessék? - kérdezte, de igazából nem láttam rajta, hogy zavarná a szó. - Meg akarlak baszni, ismételtem. Most mi van, te akarsz baszni, vagy nem?
Nem tudom, mi volt velem, éreztem, hogy ez nem én vagyok, így nem lehet egy lányhoz közeledni, de valahogy kibuggyantak belőlem ezek a szavak és megigézve láttam, hogy a lánynak tetszik.
- Persze, mondta, imádok baszni. Néztünk egymás szemébe és én már éreztem, hogy valószínűleg az egész lakótelep az én nadrágom nézi, amit kezd kilyukasztani növekvő vágyam.
Közben megjött a busz és vártam, hogy meginduljon a buszajtó felé, de nem ment.
- Nem szállsz fel? - Nem, csak vásárolni jöttem le, felelte. - Mit szólnál, ha holnap ugyanekkor itt találkoznánk és akkor elmegyünk baszni? - Ok, itt leszek - válaszolta, én pedig biztos voltam benne, hogy ha vége ennek a varázslatnak, többet nem látom.
Másnap folytatódott a nyirkos idő, nem sok kedvem volt lemenni, de azért kíváncsi voltam, eljön-e, így rászántam magam. A parkolóban hagytam a kocsit és a megállóba mentem. Ledöbbentem, mert ott volt.
- Szia, gyere, mondtam, ott van a kocsi, elmegyünk, ok? Csak bólintott, s elindultunk. Közben próbáltam ránézni, hogy kitaláljam mire gondol, de nem tudtam kitalálni. Viszont unottnak sem látszódott, ami vigasztaló volt.
Amikor kinyitottam az ajtót, kicsit meglepődött, mert az első ülés nem volt bent, azt véletlenül épp javították. Tudod, így könnyebb lesz baszni, mondtam neki, meg tudlak majd nyalni is, ha szereted.
- A férfiak nem akarnak nyalni, nézett rám. Amúgy imádom, ha nyalják a pinám, mondta mosolyogva.
Kimentünk a városból és kerestem egy erdős részt, hogy senki se zavarjon.
- Megmostam ám a pinám, mondta út közben, én pedig megdicsértem, hogy nagyon jól tette, mert úgy még finomabb lesz. Aztán megérkeztünk és én elé térdeltem, úgy csókoltam. Finom volt a szája, nagyon erősen játszott a nyelvével. Felhúztam a pólóját és a mellét simogattam. Almamelle volt, maga a tökéletesség. Egyre keményebb lettem, közben már az öle felé indultam. Belenyúltam és éreztem, hogy szinte folyik a nedve.
Mindketten levetkőztünk és én bebújtam a combjai közé, hogy érezzem öle illatát, habzsoljam a zamatát. Nagyon finom volt. Igazából olyan finom puncit még soha addig nem kóstoltam. Valahogy más volt, mint az addig ismert lányoké. Most vessetek meg a szóhasználatért, de olyan karakteres, pedig azt csak borra mondják. Volt valami sajátos vadító illata, de annyira izgatóan finom volt, mint senki másé. Belefúrtam a fejem, bekentem levével az egész arcom, talán még a homlokom is. Fürödni akartam ebben finom nektárban. Aztán a csiklóját kezdtem nyalni, ami hatalmasra duzzadt. Egy életen át tudtam volna nyalni és szinte csalódott voltam, milyen hamar elélvezett.
Most jöttem én, széttárt barna combjai között ott virított a sötétbarna ajka, s középen a rózsaszín kehely, amiben ott volt a gyönyör tava. Tövig merültem ebben a csatakos tóban és miközben a szemébe néztem, úgy megvadultam, hogy már szinte eszemet vesztettem. Éreztem, hogy már nagyon közel vagyok.
- Mindjárt élvezek, lihegtem a fülébe.
- Ne, ne élvezz a pinámba, lehellte vissza, majd szopom a faszod.
Még időben vettem ki és ő erőteljesen megszorította az alját, hogy ne élvezzek még el. Mikor kicsit abbamaradt a remegés, engedett a szorításon és elkezdett szopni. A szopása kicsit fájt, mert a fogaival játszott néha a makkom végével, s szokatlan volt ez a fájdalommal kevert kéj, de így is hamar elélveztem. Addig tartotta a farkam a szájában, amíg lankadni nem kezdett, aztán kivette a szájából. - És megrökönyödésemre lecsavarta az ablakot és kiköpte a fűre az egészet.
- Ezt most miért csináltad? - kérdeztem tőle. Nem szereted a gecit?
- De, csak nem akarok terhes lenni. - Válaszolta.
Odaültem mellé a hátsó ülésre, s elmagyaráztam, hogy a szájával soha nem lesz terhes, s legközelebb nyugodtan nyelje le, ha szereti, mert amúgy nagyon egészséges.
Aztán felöltöztünk, bekapcsoltam a szellőzést, mert igencsak bepárásodtak az ablakok, s elindultunk vissza a megállóba. Ott kiszállt és elköszönt. Vártam, hogy másnap újra ott lesz, de nem volt és azóta egyszer sem láttam.
Talán már nagymama, de hogy hol él, az már örökre rejtély marad. Mint ahogy a neve is, mert azt soha nem kérdeztem meg tőle. Nekem a félszemű lány marad csak, akinek a világon a legfinomabb a pinája.

Hozzászólások


Még senki nem szólt hozzá a cikkhez.