Egy nyári este

Ültem a fűben. A lemenő nap sugarai már áttörtek a fák alsó lombjain, s hunyorognom kellett, hogy lássak. Mert látni akartam a csodát.
A csoda pedig maga volt Viki, aki ott állt előttem. Napbarnította bőre rézszínűvé vált a súroló fényben, de így még gyönyörűbb volt.
- Fordulj el kicsit, kértem, s ő megtette. Most már hátulról ömlött rá az aranysugár, s én elámultam testének hibátlan ívén. Vastag combjai között ott virított a dús szőrzet, ami annyira meg tudott őrjíteni, s ami most kiszaggatta a narancskarika alját.
Mindig is imádtam a dús szőrzetet, Viki pedig igazán dús volt alul is, hónaljban is. Imádtam belefúrni a fejem az ölébe, érezni a szőr és öle illatának orgiáját. Tudom sok férfi ragaszkodik a borotvált ölhöz, de nekem mindig is izgató volt a női szőr látványa. És volt egy titkom is, amiről senki nem tudott, még Viki sem. Amikor átöleltem, s ő átkarolta nyakam, leginkább nem mellének érintése izgatott fel, hanem hónaljának illata, ami mindig tiszta volt, de soha nem látott dezodort, s így érezhettem testének igazi illatát.
Azt hiszem ha valaki szeret valakit, a kémia minden téren számít, s az illatok nagyon fontos dolgok. Számomra Viki ölének és hónaljának illata egyszerre jelentett izgalmat és összetartozást is. Ha megéreztem, tudtam hogy erről álmodoztam egész életemben és érezni akarom életem végéig. Hát nem furcsa, hogy ilyen dolgokon is múlhat az összetartozás?
Imádtam őt nyalni és nem, nem zavart a dús szőrzet, mert tudtam, hogy kell úgy csinálni, hogy ne legyen mindig tele a szám szőrrel. Csiklandozott ugyan nyalás közben, de Vikié volt, az ő illatával, így imádtam.
Most tehát sötétedett már, s én csak néztem a bozontot és kellemesen bizseregni kezdtem, várva az estét, amikor újra egymásnak eshetünk.
Lassan szállt le a szürkület, a körvonalak még megmaradtak, de már nőttek az árnyak, s összemosódtak a tárgyak. A békák ideje volt ez, amik el is kezdtek harsányan brekegni, nyilván valami nagy problémát megtárgyalva.
Mi meg összebújtunk, ahogy a tábortűz kezdett halványodni, ajkunk tapogatózva kereste a másik ajkát. Vadul csókolozni kezdtünk, kezem elindult felfedezni ölének titkos bejáratát, s jóleső izgalommal éreztem, hogy jó helyen járok, mert nyelve hevesebben járt már a számban. Bedugtam a másik ujjam is, szép lassan járattam ki-be, ahogy a nyelvem is mozgott a szájában. Már lassan a kézfejem is eltűnt ölében, amiből folyt a csodás nedv. Hátradöntöttem és bebújtam combjai közé. Rögtön éreztem ölének illatát, ahogy áttört a szőrén át. Óvatosan széthajtottam a szőrzetet, s elkezdtem falni az édes forrást. Egyre hevesebben rázkódott teste, én pedig egyre jobban kívántam ölét. Bekentem nedvével az arcom, mintha fürödnék, ittam a nedvét, s közben a nyelvem gyakorlottan járt rajta. Aztán teste megfeszült, combjával szinte szétroppantotta fejem, ahogy jelezte, vége. Én pedig utána boldogan tettem őt magamévá, hogy testének nedve keveredjen nedvemmel. Amikor elélveztünk, kiszakadt belőlünk a felszabadult nyögés, a boldogság hangja, ami elnyomta a békák kórusát.
Azt hiszem akkor még a békák is elhallgattak.