Kezdetek 2.

Az ősz közepén, amikor olyan hangulatom volt, fősuli után továbbra is eljártam az uszodába, már mindenféle remény nélkül.
Könyvtárban próbáltam kicsit kutakodni a témában, néha órákat ott ülve, és beleolvasva titokban "érdekes" könyvekbe, és néha elszórtan volt pár információmorzsa a homoszexualitásról,. hogy a görögöknél mindennapi dolog volt, nem kellett szégyenkezni, de ez ellentétben áll sok mindennel, nem emléxem pontosan, milyen szinteken tartották aggályosnak, de az világos volt, hogy még beszélni sem szabad róla.
MONdjuk nekem eszemben sem volt szóba hozni a haverok előtt...látványra még mindig a lányok izgattak fel, a férfiak kicsit sem,/ez azóta is így van/,de amikor fantáziáltam maszti közben, előfordultak férfias játékok, amikben mr eljutottam odáig, hogy milyen izgat lehet, ha más veri ki a farkam.
Október vége felé, talán egy hétfői napon, később értem be az uszodába, gondoltam legfeljebb tovább maradok.
Estére tényleg elnéptelenedett a hely, kint már sötét volt, nem kapcsoltam lámpát a tusolóban, hanem az öltöző bevetődő fényénél tusoltam, és rászántam végre maga, hogy leveszem a gatyóm..
Így is tettem, letusoltam, de annyira felizgattt a dolog, hogy felállt a farkam, ezért törölközés nélkül gyorsan magam elé fogva a cuccaimat besiettem az öltözőfülkébe.
Mielőtt beléptem, elnéztem a bejárat felé, és abban a pillanatban feltűnt a férfi a tusoló ajtajában.
Nem tudtam, meglátott-e, és ha igen, felismert-e, de beléptem középre a fülkébe, és meg sem mozdultam, úgy le voltam fagyva.
Az ajtót be sem zártam, de megmozdulni is képtelen voltam.
Gomdoltam, talán nem vesz észre, letusol és hazamegy, elfeledve azt ,mennyit kerestem a lehetőséget, hogy találkozzak vele.
Álltam, hallottam ahogy tusol, majd törölközik, hallottam a papucsát, ahogy a fülkék felé tart.
Képtelen voltam még megfordulni is, az ajtónak háttal álltam, hogy a lélegzetem se hallatszon.
Hallottam, ahogy megállt az ajtóm eőtt, és pár pillanat múlva halkan bekopogott..
Csak annyi futotta tőlem, hogy"igen", de a hangsúlyára sem emléxem.
Aztán belém villant, miért szólaltam meg egyáltalán, de eszembe jutott, ha nem szólok, akkor is benyit, öltözőt keresve.
Halolottam, hogy bejön, és becsukja az ajtót.
-Nem fogsz így megfázni? kérdezte...
Ekkora megfordultam, hogy ne a fenekem mutassam neki, és továbbra is magam elég fogtam a törölközőt és a gatyómat.
-De, azt hiszem, motyoghattam.
patthelyzetben voltam, ezután nem állhattaom ott tovább pucéran,de ha öltözni kezdek, meglát meztelenül.
-Elforduljak? kérdezte mosolyogva...
Ebben a mosolyban volt vmi barátságos, megnyugtató, amitől úgy éreztem, nem esz meg :)
Odaléptem a ruháimhoz, egyik kezemmel okafogyottanmagam elé fogva a törölközőt, a másikal megkeresve a kisgatyómat a zsákomban.
Ekkor odalépett mellém, megfogta a zsákot, hogy könnyebb legyen matatnom benne.
Nem néztem rá, de láttam a szemem sarkából, hogy meztelenül áll mellettem, és ha nem is áll, de meg van dagadva a farka.
nagyon fura látvány volt, hatalmasnak tűnt, az enyémhez képest.
-nyugi, csak segítek, nem kell félned tőlem..-mondta, és mosolygott folyamatosan.
megtaláltam a gatyómat, letette a zsákomat, és nyújtotta a kezét az eltakarásomra magam elé tartott cuccokért.
Refleszerűen adtam neki, csak akkor villant be, hogy meztelen vagyok teljesen.
Gyorsan felkaptam a gatyómat, majd a nadrágomat...
Mosolygott, vissza ment a cuccáért, és öltözni kezdett ő is.
-Rendes srácnak tűnsz, mondta..-lehetnénk barátok is, ha akarod.
Addigra már kicsit feloldódtam, de még mindig nem az járt az eszemben, hogy mennyit fantáziáltam erről, és, hogy ott hogy alakultak a dolgok, csak menni akartam.
Beszélt még hozzám, én válaszolgattam neki, fősuliról, haverokról...
Kérdezte a csajokat is, de csak pironkodva mondtam, hogy van pár jó csaj, de még beszélgetni is nehéz velük.
Eddigre elkészültem, má a kabát is rajtam volt, de valahogy nem tudtam lelépni.
-Várj meg, kimegyünk együtt, mondta szintén mosolyogva, én meg megvártam, mert jó fejnek tűnt addigra már.
Felöltözött ős is, kimentünk közben mondta, hogy másnap is itt lesz, ha van kedvem, beszélgethetünk ,de nem akarja rámerőltetni magát, csak ha van kedvem.
Mondtam, hogy meglátom, hogy tudok jönni, mert a fősuli meg otthon is..
Aztán kiértünk az úthoz, kérdezte, merre megyek..mondtam, hogy jobbra lakom, mire mondta, hogy ő meg balra,és tegezzem nyugodtan, Iminek hívják.
Csókolommal köszöntem el,/akkor még ez volt/,de szólt, hogy ha nem mondom, hogy szia, megsértődik.
Mondtam ,hogy szia, bár nagyon nehezen bukott ki belőlem, akkor még nem volt divat tegezni a felnőtteket.
Ettől boldognak tűnt, intett, és csak annyit mondott, hoyg akkor holnap, ha gondolom.
Nagyfiúnak éreztem magam, letegeztem egy felnőttet...persze ,erről nem beszéltem a haveroknak..
Gyalog mentem haza, mint általában, de nem emléxem, az útra, egyfolytában csak az új barátom járt az eszemben, és, hogy milyen hülye voltam, hogy úgy féltem tőle az elején.
Másnap ki sem hagytam volna az uszit...egész fősuli alatt ez járt az agyamban.
Folytatom..