Életem hibája

Megjelent: 2021. 07. 09.
Szeretném veletek megosztani életem egyik nagy hibáját, hátha motivállak benneteket arra, hogy ne kövessétek ti is el. Hibám egy kihagyott/félig beteljesített lehetőség. Sosem voltam az az ember, aki a "minden lehetőséget ragardj meg" közhelyes álláspontot hangoztatja, viszont ez mindmáig nyomot hagyott bennem.

A rövid bevezetés után mindeképpen hozzá kell tennem, hogy régóta boldog párkapcsolatban élek, de ennek ellenére, vagy épp ennek bizotsítására, megesett már, hogy félreléptem, engedve a test kívánalmainak. (Nem szabadkozom emiatt, mert magam részéről vallom, hogy nem szabad korlátozni a testi vonzalmakat, mert az kárt okoz fejben és lélekben.) Így tehát megesik, hogy belesodródok különböző szituációkba és így eshetett meg, hogy életem egyik legszebb élményét megélhettem. Korábbi munkahelyemen, munkánkból adódóan néha együtt kellett dolgoznom kolléganőmmel, akivel gyorsan baráti kapcsolatot alakítottunk ki és pikkpakk megismertük egymást és nyitottá váltunk érzékenyebb/privátabb témák megbeszélésére is. Bár mindkettőnknek más a zsánerünk, de emiatt beindult közöttünk a kémia, nem meglepő módon. Szenzációs mikor ber nem teljesült vonzalmak miatti izgalom járja körbe az embert, amikor beindul egy mosoly vagy egy tekintet miatt.

Életem egyik hibája úgy kötődik ide, hogy egy csapatbulin, szintén nem meglepő módon megcsókoltuk egymást és sikerült érzékien, de határozottan rányomulnom. Puszilgattam és simogattam a mellét, mután kibontottam felsőjéből. Ezt követően diszkréten elvonultunk a szobájába, ahol beindult, aminek be kell. Mivel neki régóta széthulló félben volt a kapcsolata, így nem volt nehéz szájjal eljuttatnom az orgazmusig. Sajnos én negligáltam a részemre történő kényeztetést, mert tudtam, hogy az alkohol miatt nem tudnék maximálisan teljeíteni. Na ez hiba volt. Bíztam a folytatásban és ő is, viszont az ezt követő hetekben elhalmozódtunk munkával és eltávolodtuk egymással. Ezidő alatt ő elvált és talált magának egy új partnert. Ilyen környezetben nyilván nem nyomulhattam már tovább.

Nemrég eljöttem ettől a cégtől és átbeszéltem vele ezeket. Az biztos, hogy mindkettőnknek szép emlék maradt, de megismételhetetlen (jelen állás szerint). Számomra a tanulság, hogy nem szabad mindig a maximumra törekedni és élni kell az adódó lehetőséggel. Bár az biztos, hogy épeítő jellegű, de beteljesületlen emlék maradt.

Hozzászólások


Még senki nem szólt hozzá a cikkhez.