Egy lábimádó története

A szalagavató bál közeledtével minden, lábak iránt fogékony fiúnak gyorsabban ver a szíve. Rengeteg szépen kiöltözött-kisminkelt fiatal lány magassarkúban, melyek igen könnyen le tudnak kerülni a lábakról.
Így voltam ezzel én is, és mivel partnerem kilétét nem akartam a véletlenre bízni, partneremet már előző év májusában felkértem, amire ő boldogan mondott igent.
A lányt hívjuk Barbinak. Nagyjából 170 cm magas, vörös hajú, kedves arcú kis csaj; nádszálvékony létére szép, gömbölyű mellekkel és fenékkel (számomra ezek is fontos tényezők). Lábai termetéhez képest kifejezetten hosszúak és két apró, tökéletes lábfejben végződnek, melyet az addigi négy, osztálytársként eltöltött évünk alatt mindössze egyszer volt lehetőségem megcsodálni, mikor még két évvel korábban egy másik évfolyam ballagásának előkészítése közben Barbi kibújt magassarkú cipőjéből, közszemlére téve ápolt lábát és színtelenre lakkozott körmeit. Mondanom sem kell, a szememet alig bírtam levenni róla :)
Természetesen reménykedtem benne, hogy hamarosan újra szemezhetek azokkal a tündéri lábakkal, ám úgy tűnt, az alkalom csak nem akart eljönni. A lányok nagy része a magas sarkús próbák során gyakran panaszkodtak kényelmetlen cipőjükre és pihentették lábukat azokból kivéve, azonban Barbi, úgy tűnt, nagyon jól bírja a gyűrődést. Ugyan, mint említettem, volt elég néznivaló a környéken, engem azonban csak partnerem kecses, vékony bokája (és annak takarásban lévő folytatása) foglalkoztatott.

Egy szó, mint száz a szalagavató napjáig Barbi egy pissz nélkül csinálta végig a próbákat, amelyek közben tehát lábát nem mutatta meg, de volt alkalmam meggyőződni kezének ápoltságáról, bőre puhaságáról, egyszóval a lány igényességéről, ami nagyon fontos szempont. Arra gondoltam, ha csak feleannyi figyelmet fordít a lábára, mint a testének a bármely más részére, már akkor az övé a legszebb lábfej, amit valaha láttam. De nem is csak (az akkor még elfedett) lába vonzott. Az egész kislány kedves volt és félénk, mégis még sugárzott belőle a szexualitás, még az illata is őrjítően jó volt. A próbák alatt sokat dumáltunk, nevettünk, úgy tűnt, ő is keresi a társaságomat.

Eljött a szalagavató napja, mi pedig eltáncoltuk keringőnket. Mondanom sem kell, Barbit kivéve szinte az összes lány mezítláb flangál a sportcsarnokban a fotózkodások alatt. Nem hittem el, hogy ilyen pechem van. A közvetlenül a bál után megrendezett afterpartyra tízre érkeztem. Barbi már ott volt, ezúttal egy legalább 8-9 cm-es fekete magassarkúban.
Meghívtam egy italra. Mivel nem volt hideg, a szórakozóhely előtt beszélgettünk a bálról, próbákról, további tervekről, majd felkértem még egy táncra. Ahogy visszafele indultunk, láttam, hogy húzza jobb lábát. Kérdeztem tőle, minden rendben van-e, mire ő, talán már az ital hatására fanyar mosollyal közölte, hogy idefele jövet kibicsaklott a bokája, ráadásul a váltócipőjét a nagyobb táskájában hagyta, amit viszont a szülei autójában felejtett, így viszont lehet , hogy fog tudni sokat táncolni aznap este. Szerencsére négy saroknyira, a közelben van egy lakásuk, így nem kell hazáig utaznia fájós lábbal. Rögtön felajánlottam, hogy ha szükség lesz rá, szívesen hazakísérem. Ezt hamiskás mosollyal elfogadta.
Ha fájt is lába, kezdetben nagyon jól titkolta. Majdnem egy órát táncoltunk, majd még ittunk és beszélgettünk barátainkkal. Kicsivel éjfél után megfogta karom és odasúgta nekem, hogy nehezen bírja már, induljunk haza.
Valóban nem lakott messze, ám ezen a rövid úton is többször meg kellett álljunk bokája miatt. Ilyenkor belém kapaszkodott és fájós lábát megemelve pihent. A második ilyen megálláskor felajánlottam neki, hogy ha hazaérünk, hősiességéért megkapja élete legjobb lábmasszázsát. Azt mondta, erre nagy szüksége is van de óvatosnak kell lennem, mert nagyon csikis a talpa. Egy nagyjából 10 perces utat majd fél óra alatt tettünk meg. Nyilvánvalóan már alig vártam az út végét.
Egy régi építésű társasház második emeletén volt a lakás, szerencséjére oda már lifttel tudtunk felmenni.

Amint beléptünk az ajtón, Barbi eldobta magát a nappali kanapéján, majd várakozón felém nyújtotta lábait. Odatelepedtem mellé, lábait az ölembe vettem, majd finoman kiszabadítottam őket a magassarkú fogságából, mire Barbi elégedetten nyögött fel.
Ez a legszebb láb volt, amit valaha láttam, beleértve az összes internetes képet is. A gyönyörű, rövid, de vörösre lakkozott lábkörmök, sorrendben csökkenő hosszúságú lábujjak kerültek először a szemem elé. Bőrének puhasága még a testszínű harisnyán keresztül is érződött. Bokacsontján láthatóan nem volt sérülés nyoma, csupán szegény lány talppárnái és sarka voltak pirosak az egész napos magassarkú-viseléstől. Erek egyáltalán nem látszódtak lábfején. Talpának alakja hosszúkás volt csodálatosan ívelt boltozattal, de mérete mégsem nagyobb mint 37-es. Illata nem volt.
Finoman kezdtem masszírozni, először a talpa közepét, majd a sarkánál, végül fel egészen a lábujjaiig. Annyira jól esett neki, hogy ekkor már a szemét is becsukta, csak egy-egy jóleső hümmögést hallatott. Természetesen ekkorra már olyan kemény voltam odalent, mint a kő. Csupán egyszer rezzent össze, mikor véletlenül rányúltam jobb lábán egy fájós pontra. Gyorsan bocsánatot kértem, és lábujjai között folytattam. Nem volt ellenvetése :)
Fél óráig masszíroztam csak a talpát, míg végül elindultam felfelé is a vádliján át egészen a combjáig. Hagyta...
Nem nyaltam a talpát. Nem is igazán akartam. Nem is taposott meg és még csak nem is verte ki nekem lábbal. De életemben szexeltem még akkorát, mint aznap este. Utána bevallotta, hogy a talpmasszázs nagyon beindította, alkalmazhatjuk legközelebb is ;)

Tehát kedves fórumtársaim, a láb kényeztetése úgy tűnik, nem feltétlenül csak az egyik felet hozza lázba :) (azóta utánaolvastam, és kiderült, hogy az az egyik fontos erogén zónája a testnek, de ezt akkor még nem tudtam)