Az alkotás 1.

Vigyázz, meleg! :) (bár olvashatod úgy is, hogy nem az ;)

- Na, hogy tetszik?
- Tetszik... - és gondolatban már kerestem a szavakat, hogy mivel tudnám palástolni, hogy igazából nem is a kérdés tárgyát, hanem az azt készítő ügyes, erős kezét és az inas karját nézem. Mit lesem? Bámulom - bár a színek nem annyira az én világom.
- Nem a te világod? - Lépett közelebb - Hát mi a te világod?
Ezt már szinte suttogva kérdezte, egész közel hajolva hozzám. Éreztem magamon a lehelletét, alig észrevehetően de jólesően beleborzongtam.
- Hát egy kicsivel visszafogottabb színeket szeretem - mondtam, miközben zavaromban elfordultam.
- Visszafogottabb. Értem. - egyre közelebb került, a tarkómat csiklandozták a száján kifújt szavak.
Finoman megfogta a derekam, és alsótesttel hozzám simult.
- Visszafogott, mint te, ugye?
- Ühüm - jeleztem, mivel értelmes szavak már nem jutottak eszembe.
- De biztos nem vagy mindig ilyen visszafogott - a polóm alá nyúlt és a hasamat kezdte simogatni, miközben finoman, de határozottan kezdett magához húzni. Fenekem az öléhez ért.
Keze egyre feljebb vándorolt, a mellkasom felé, miközban másik kezével a csipőm fogta meg és magához szorított. Táncolni kezdett. Legalábbis a csipője ringatásával egyre közelebb vitt a falhoz.
Persze így azt is éreztem, a nadrágján keresztül, hogy nem csak a táncos kedve jött meg.
- Hmmm?
Te jó ég, volt valami kérdés? Hát nekem szépen lassan megszűnt itt a külvilág, illetve csak pár érzékelés maradt bekapcsolva, de azok a szokásostól nagyobb gőzzel kezdtek üzemelni. És ezek között a hallás... na az pont nem volt benne!
- Hmmm? - kérdeztem vissza az imént kapott "szóval", legalább nem nekem kellett újat keresni.
- Csak annyit mondtam, hogy azért nem vagy mindig ilyen visszafogott, mi? - suttogta egész közelről az arcomba alig hallhatóan, de mégis szinte minden izmom összehúzódott tőle. Ezt tovább fokozta azzal, hogy belecsókolt a tarkómba.
Na így már minden szőrszálam elkezdett meredezni. Meg nem csak a szőrszálaim persze. A pihék is a hátamon.
- Szerintem meg lehet téged nyitni - és ezzel egyidőben kicsatolta az övem, és szinte egy pillanat alatt úgy tűnt már a gombom és a cipzáram sem teljesíti a szokásos felelősségét.
- Le lehet vetkőztetni a gátlásaidat - és már éreztem is ahogy csúszik le a nadrágom a combomon, majd az övem nagyot csattan a padlón, ahogy közösen földetérnek.
Ezzel csak egy baj volt - persze nem volt ez baj igazából, de azért na! - hogy ha tehetem jockstrap-et hordok, főleg nyáron. Amúgy is szexi, szerintem. És van benne valami izgató, hogy senki nem látja, de a nadrág alatt csupasz a fenekem.
De így most ugye abszolút az volt. Nincs még egy védelmi háló, egy boxer vagy valami. Lehullt a lepel! Ez most így túl direkt. És méginkább zavarban éreztem magam, és kicsit szégyelltem is. De mindebben is volt valami őrülten izgató.
- Nocsak - kiáltott fel meglepett hangon.
"Jól van, persze, hozz még kellemetlenebb helyzetbe" - gondoltam magamban.
- Szexi! Mutasd csak.
"Ott van, nézzed, most már úgyis mindegy" - legyintettem magamban. De ebben a pillanatban meg is értettem, hogy igazából mire gondolt. A száját éreztem a fenekemen, a forró lehelletével. Apró csókokkal kezdett befurakodni.
A borostája finoman szúrta a bőröm, isteni érzes volt. De ami ezután jött! A nyelve hegyéd finoman hozzáérintette a lyukamhoz, majd lassan nyalni kezdett.
Egy sóhaj futott ki a számon. Kezdtem elgyengülni. Az izmaim engedni kezdtek, a lábaim nehezedtek, így akaratlanul is egyre inkább pucsítani kezdtem. Szégyenszemre, mint valami cafka!
- Tetszik, mi? - Egyre intenzívebben nyalt, míg végül belém is döfte. Erre még az előzőnél is nagyobb sóhaj jött belőlem egy nyögés kiséretében.
- Ez tetszik, mi? - csapott a fenekemre, majd felállt. Hallottam ahogy az övével babrál. Csörgés-zörgés. Szünet. Hmmm-hmmm...
Érintés. Meleg, finom bőr. Simogatás. De ez nem a keze...
Megint magához húzott. Farkát a fenekem között éreztem, . Lassan mozogni kezdett, éreztem az ágaskodó szerszámát, ahogy a két farpofámat masszírozza belülről, miközben ő két oldalról markolja. Mindig egyre közelebb a lyukhoz. Majd ott is, de mindig csak egy kis időre.
- Szeretnéd?
- Ühüm. - nyúltam megint ehhez a már jól bevált kifejezőeszközhöz.
- Tessék? - emelte meg kissé a hangját
- Ühüm - mondtam újfent, kicsit több határozottságot próbálva beleerőltetni, ami nehezen ment, mert már szinte szédülni kezdtem az izgalomtól.
- Mit szeretnél?
"Mi az, hogy mit szeretnék? Milyen hülye kérdés ez?" - tettem fel csak magamban félig mérgesen, félig kétségbeesve.
- Mit szeretnél? Nem értem. - továbbra is ingerelt persze. Verbalisan is, meg ott lent is.
- A farkad. - mondtam elakadó nyelvvel.
- Igen? És mit szeretnél a farkamtól?
"Már megint mi ez a hülye kérdés?"
Már majd megőrültem a vágytól, de mégis... miért olyan nehéz kimondani? Nem tudom. Próbáltam összeszedni magam. Sokadik nekifutás és nyelés után - miközben ő egyre hevesebben kérdézgetett - végre kinyögtem:
- Dugj meg!
- Igen??!! Azt akarod, hogy megbasszalak? - kérdezte, és talán egy kis gúnyt is csempészett bele, ami egyszerre volt zavaró és izgató.
- Igen! - nyögtem.
- Mondd ki, így nem értem!
Nem bírom!!!
- Bassz meg! - nyöszörögtem
- Mit csináljak?
- Bassz meg! - próbéltam erőteljesebben.
- Hogy mondod?
- Bassz meg, kéééérlek.
Abbahagyta a mozgást, hátulról előrenyúlt, megfogta az államat úgy húzta hátra a fejemet. Majd közel hajolt és úgy sziszegte a fülembe, hogy közben éreztem, ahogy az ajkai a cimpáimhoz érnek:
- Te kis ribanc!



Talan folytatom még valamikor, ha van rá igény.